Gelencsér Gábor
Efter repetitionen – német, 1983. Rendezte és írta: Ingmar Bergman. Kép: Sven Nykvist. Szereplők: Erland Josephson, Lena Olin, Ingrid Thulin. Forgalmazó: RTL Filmklub. 74 perc.
Próba után – a cím mindkét szava fontos. A próba a rendezői munka alapja, ugyanakkor az élet és a mű köztes fázisa, amikor a színészekkel történő munka során a hétköznapi tapasztalatok és kapcsolatok mintegy bedolgozódnak a formálódó előadásba/filmbe. S próba abban az értelemben, miképp lehet, lehet-e egyáltalán elválasztani a kettőt: mi játsszuk a darabot, vagy a darabok játszanak minket? Az után pedig Bergman személyes és művészi pozíciójára is utal: elkészült az utolsó mozifilm, az életmű szinte valamennyi motívumát személyes családtörténetbe vizionáló Fanny és Alexander, s most az epilógus következik. A tanulság? Az után tapasztalata egyszerre termékeny és fojtogató. Már minden megtörtént; az is, ami még esetleg várna ránk – a múlt és jövő közé szorult jelen rezignációjáról szól a Próba után.
A háromszereplős, egyetlen helyzetet kibontó, nyíltan személyes történet Bergmanhoz képest is rendkívüli intenzitással mutat be egy különös szerelmi háromszöget: az idős rendezőét, a fiatal színésznőét és a színésznő már halott, szintén színész anyjáét, aki korábban a rendező szeretője volt. A múlt a jelenben ismétlődik – a két idősíkot Bergman keresetlen egyszerűséggel kapcsolja össze a térben: a háromtételes mű középső szakaszába helyezi a már halott asszony hisztérikus nagyjelenetét, miközben lánya, hol 12 éves gyerekként, hol jelenkori valójában, mozdulatlanul ül a változatlan díszletben. Hasonló módon kettőzi meg főhőse gondolatait: dialógusát alkalmanként önreflektív belső monológjával írja felül. Egyszerre látunk egy történetet, s annak ironikus kommentárját – a színpadon vagyunk, de próba után –, egyszerre élnek meg és játszanak el egy helyzetet a történetbeli színészek. Beszélgetésük végén az idős rendező elmondja a fiatal színésznőnek, mi történne, ha most engednének vágyaiknak? Hogyan alakulna kapcsolatuk? A leírás szebb és igazabb, mint a valóság – volna. Hát ezért érdemes élni? Hát ezért érdemes élni!
Extrák: Filmográfiák; életrajzok; képgaléria; Báron György Bergman-portréja; interjú Erland Josephsonnal.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2009/11 61. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9952 |