Varró Attila
Taking of Pelham 123 – amerikai-brit, 2009. Rendezte: Tony Scott. Írta: James Godey regénye alapján Brian Helgeland. Kép: Tobias A. Schliessler. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Denzel Washington (Walter Garber), John Travolta (Ryder), Luis Guzmán (Phil Ramos), John Turturro (Camonetti), James Gandolfini (Polgármester). Gyártó: Columbia Pictures / MGM / Escape Artists. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 121 perc.
Minden bizonnyal valamelyik álomgyári stúdió mélyén már formálódik az első film, amiben mindenre elszánt amerikai bankárok elfoglalnak egy óriásgépet, hogy nekivezessék a Szabadság-szobornak, amennyiben Obama elnök nem hatálytalanítja az összes luxuskiadást sújtó kormányintézkedést – a bemutatóig azonban gyorsan leforgatták a Hajsza a föld alatt 1973-as gengszter-bestsellerének harmadik filmverzióját, hogy mielőbb randevúzhasson egymással az évtized két legnagyobb amerikai sokk-élménye, a 9/11 és az idei bankválság. Tony Scott akció-thrillere egy new york-i metrószerelvényt elfoglaló négyfős bűnbandáról és a sors szeszélye folytán hősszerepbe kényszerült forgalomirányító túszmentő harcáról nem elsősorban felpergetett tempójában, a suspense-t akcióra cserélő dramaturgiájában vagy a rendező kézjegyét jelentő agresszív képi stilizációban különbözik elődeitől – inkább abban a kétségbeesett igyekezetben, hogy szerzői a kecsegtető alapsztorit minél passzentosabban aktuális traumákhoz igazítsák.
Brian „Payback” Helgeland tendenciózus forgatókönyvének fő áldozatát a főszereplők jelentik: míg a karakán metróirányító figurája a regény és a két filmelőd által leírt ívhez híven nemesedett passzív mellékszereplőből aktív főhőssé (a friss film csupán a átlagpolgár-vonásokat rajzolja rajta rikítóvá), addig a heist-alapművek remekül kidolgozott, izgalmas antihőse (lásd az 1973-as verzióban Robert Shaw pazar minimál-játékát) egy csapásra lett minden ízében gyűlöletes, pszichopata börtöntöltelék és ráadásul bróker is, akit még Travolta szerethető kis manírjai sem tudnak megmenteni a súlytalanná válástól. A Hajsza a föld alatt sajnos nem csak az eredeti opuszok sokszálú drámai feszültségét és az igen erős etnikai felhangokat áldozza be gyermeteg kisember-kontra-pénzspekulációk olvasatának, de a végkifejletre a történet hitele is odavész, csak hogy az egyre kimódoltabb fordulatok árán a pozitív és negatív pólus végül egymásra találhasson a Manhattan-hídon. Az idei remake részletmegoldásaiban izgalmas darab (dialógusai helyenként mesteriek), ám hiába a valós idejű cselekményvezetés, a nagyobb véráldozat és a webkamerák kínálta többletlehetőségek újításai, a Scott-Helgeland páros feldolgozásában kevésnek bizonyul ennyi acélpillér, hogy megtartsa a többtonnányi lélekemelő mondanivaló terhét.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 57-57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9930 |
