Mozi

Egy kis gubanc

Roboz Gábor

In the Loop – angol, 2009. Rendezte: Armando Iannucci. Írta: Armando Iannucci, Jesse Armstrong és mások. Kép: Jamie Cairney. Zene: Adem Ilhan. Szereplők: Tom Hollander (Simon Foster), Peter Capaldi (Malcolm Tucker), Anna Chlumsky (Liza), Mimi Kennedy (Karen Clarke). Gyártó: BBC Films / UK Film Council. Forgalmazó: Cirkofilm. Feliratos. 102 perc.

Csupán idő kérdése volt, hogy egy élcelődő vígjáték formájában is megszülessen a korunk talán legsúlyosabb politikai krízisévé vált közel-keleti konfliktusra adott mozis reakció, és az sem olyan meglepő, hogy a görbe tükröt a kifinomult humorérzékéről már nem egyszer tanúbizonyságot tett angol filmgyártás egy képviselője tartja a helyzet elé. Az Egy kis gubanc ráadásul szakavatott alkotó munkája, a brit és az amerikai oldalt egyaránt megszurkáló szatíra ugyanis a szigetország rádiós és televíziós közegén edződött Armando Iannucci népszerű sorozata, a helyi kormány működését kifigurázó The Thick of It leszármazottja.

A skót tévérendező nagyjátékfilmes debütálásának pergő cselekményét a nemzetközi kapcsolatokért felelős miniszter, Simon Foster egy meggondolatlan kijelentése lendíti mozgásba, a végzetes baklövést elkövető férfi ugyanis egy rádióműsorban az amerikaiak közel-keleti katonai beavatkozásának lehetőségét firtató megjegyzésre reagálva az „előre nem látható” jelzővel illeti az esetleges háborút. Az élelmes jenkik számára lassacskán bábuvá alacsonyodó Foster (többek között újdonsült asszisztense és a miniszterelnök mocskosszájú kommunikációs igazgatójának társaságában) a továbbiakban elkeseredetten igyekszik ellavírozni a percről percre szorongatóbbá váló szituációban. A szinte végig különféle irodákban bonyolódó történetet Iannucci a korábbi szériájából átvett dokumentarista stílusban adja elő, a frappánsan felskiccelt karakterek és különösen a verbális sziporkákkal, obszcenitásokkal illetve feltűnően sok pop-kulturális utalással feldobott párbeszédek pedig rendkívül élő közeget tárnak a néző elé. A szüntelen hatalmi játszmák, a dörzsölt információ-sáfárkodás és az esetenként hóhérszerephez jutó média által meghatározott világ felvágott nyelvű bemutatásával a film olyan szférát ábrázol, amely karikírozottságával együtt is felveti a kérdést, hogy az elvileg felelős gondolkodásért fizetett döntéshozók egész biztosan alkalmasak-e a robbanásveszélyes helyzetek kezelésére.