Sepsi László
G.I. Joe: The Rise of Cobra – amerikai, 2009. Rendezte: Stephen Sommers. Írta: Stephen Sommers, Stuart Beattie, Paul Lovett és Michael Gordon. Kép: Mitchell Amundsen. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Christopher Eccleston (Destro), Adewale Akinnuoye-Agbaje (Kőkemény), Rachel Nichols (Scarlett), Byung-hun Lee (Viharárny), Dennis Quaid (Hawk), Channing Tatum (Duke), Sienna Miller (Bárónő). Gyártó: Paramount / Spyglass Entertainment / Hasbro. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 107 perc.
Szűk negyed századdal a nyolcvanas évek dömpingje után - tekintve, hogy felnőtt egy újabb fizetőképes generáció - a Hasbro újra elérkezettnek látta az időt, hogy offenzívát indítson a filmszínházak ellen. A két részesre hízott Transformers-sorozat ezügyben már működőképes recepttel szolgált, amit a G. I. Joe: A kobra árnyéka is hűen követ: a gyerekcsatornákon futó szériák banalitását idéző alapsztori nem szolgál több célt, minthogy felfűzzék rá a rajongók által elvárt alapmotívumokat, legendás aranyköpésektől kultikus figurákig, majd mindezt impresszív látványba és infantilis humorba csomagolva felkínálják a nézőknek. A Múmia-filmekkel és a Van Helsinggel a kétes értékű „popcorn-mozik kismesterévé” előlépett Stephen Sommers legújabb munkája ezáltal egy markáns ismérvekkel felruházott ciklus-kezdemény harmadik darabja lett, amelynek tagjai a fentieken túl is felmutatnak kötelező jegyeket (a lassítva a kamera felé sétáló hőscsapat „Michael Bay-shot”-jától olyan visszatérő toposzokig, mint a bajtársiasság hangsúlyozása vagy a távoli országok szimbólumainak kéjes lerombolása).
Tiszteletben tartva a korábbi filmek, képregények és rajzfilm-sorozatok eredményeit, napjaink Hasbro-fimjei szembetűnő igyekezettel próbálnak mitológiát barkácsolni: a G. I. Joe antagonistája és a Transformers robotjai egy-egy flashbacknek köszönhetően pillanatok alatt több évszázadot átfogó történeti keretbe kerülnek (megágyazva ezzel a jövőbeni prequeleknek), és Sommers hőseinek B-filmeket és a Marvel-univerzumot idéző kusza viszonyrendszere is inkább szolgál mítoszteremtési, mintsem karakterárnyalási funkciókat. A párhuzamos játékvilágok egymásba folyásának lehetősége már most felvetésre került – lásd Egyiptom hangsúlyos szerepét mind a jelen moziban, mind pedig a Bukottak bosszújában –, sőt képregény-formában korábban már meg is történt, egyértelművé téve a Hasbro univerzumépítési szándékát. A kérdés csak az, hogy a Fudzsijamát szétrugdaló Barbie és hű bajtársa, Ken, hogyan fog mindebbe beleférni.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9923 |
