Kovács Marcell
The Haunting in Connecticut – amerikai, 2009. Rendezte: Peter Cornwell. Írta: Adam Simon és Tim Metcalfe. Kép: Adam Swica. Zene: Robert J. Kral. Szereplők: Virginia Madsen (Sara), Kyle Gallner (Matt), Elias Koteas (Popescu atya), Amanda Crew (Wendy), Martin Donovan (Peter), Sophi Knight (Mary). Gyártó: Gold Circle Films / Integrated Films & Management. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 92 perc.
Szeretünk félni a moziban, de megijedni már kevésbé. Akkor esik jól a borzongás, ha ismerjük a rémet, a szokásait, a napirendjét, ha tudjuk, mire számíthatunk. Ezekhez az igényeinkhez próbál csak igazodni a horrorfilm, amikor gyakran bírált szokása szerint folyton ismétli magát. Ezért készül a számtalan feldolgozás, átdolgozás, felújítás, a folytatások és előzmények sora, a sok azonos rugóra járó rémség.
A kísértetház a legnépszerűbb horrorklisék egyike, a sztori közismert újkori változatában egy rokonszenves család több gyerekkel, birtokba veszi a kissé vadregényes, de kellemesnek ígérkező új otthont, ám hamarosan aggasztó jelek és jelenségek teszik pokollá az életüket. Kiderül, hogy a házban rekedt holt lelkek zargatják őket, és addig nem nyugszanak, amíg hőseink át nem segítik őket a túlvilágra. Nagyjából erről szól A kísértetjárás Connecticutban is.
„Veled is megtörténhet” – sugdossák a néző fülébe baljós hangon az ijesztgetésben járatos alkotók, naná, hogy valós eseményeken alapul a történet – mégis, mintha más filmekből lenne ismerős. A családi halottfotókra a Másvilágból emlékszünk, a halomba hajigált konyhabútorra a Poltergeistből, és minden másra A rettegés házából. Ez utóbbi a kortárs kísértetházas filmek mintadarabja, az elmúlt években jó néhány variánsa készült. A spanyol Darkness (magyarul, nocsak, ez is A rettegés háza) a Ragyogással próbálta keverni, A hírnök ázsiai ízekkel fűszerezte, és persze született hivatalos remake is, alaposan felturbózva a borzalmakat: mert némi vérfrissítés a legjobb sztorinál is elkél. De mi újat mutatnak nekünk Connecticutban? Hát ektoplazmát! Ez a Szellemirtókban is látható lélekanyag, de itt a halottidézést végző médium testnyílásaiból szivárog. Olyasmi, mint a habosított törökméz vagy a kocsonyás szilvalekvár, szilárdnak hat, mégis lebeg a levegőben, ahogy a médium szájából bugyog kifelé. Inkább érdekes, mint szép.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 61-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9921 |
