Géczi Zoltán
Halloween 2. – amerikai, 2009. Rendezte és írta: Rob Zombie. Kép: Brandon Trost. Zene: Tyler Bates. Szereplők: Scout Taylor-Compton (Laurie Strode), Tyler Mane (Michael Myers), Malcolm McDowell (Dr. Loomis), Brad Dourif (Brackett), Sheri Moon Zombie (Deborah). Gyártó: Dimension / Spectacle / Trancas. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 101 perc.
A jubileumi – ez volna Mike Myers 10. jelenése – Halloween mozinak közvetlen csatlakozása van az újrakezdett széria nyitótételéhez. A gyilkost lelőtték, a sebesült Laurie-t mentő viszi a kórházba; de jaj, egy rendkívül eredeti fordulat során a hullaszállító karambolozik, a maszkos mészáros feltámad, rögvest folytatva véres ámokfutását. Az expozíció kérdését a két évvel korábbi résznél megoldotta az író-rendező Rob Zombie, így ez alkalommal már nem kell ilyesféle apróságokra pazarolnia a játékidőt; ennek köszönhetően a nyitány nem nélkülözi az erőt és a tempót, ám a cselekmény ezután kellemetlenül belassul. Mikey eltűnik, kódorog egy kicsit a kukoricásban – lehetőséget teremtve rá, hogy a direktor úr színpadra szólítsa kedvenc figuráit, a vidéki Amerika fehér söpredékét –, majd régi szokásához híven felkeresi egy éve nem látott testvérét (első a család!). A drabális termetű gyilkos random üzemmódban bökdösi halálra az útjába kerülő embereket a műfaj egyszeregye szerint, traumatizált lelke csakis a fantáziavilágban lelhet szelíd enyhülésre – víziói-jelenetei a film esztétikai szempontból legsikerültebb pillanatai: az ezüst árnyalatokban játszó álmok szépek, kifejezetten képregényesek; itt mutatkozik meg a legtisztábban az operatőr szakmai felkészültsége és kreativitása. Nagy kár, hogy a szerző nem igazán demonstrál ilyesféle képességeket: kétség nem férhet hozzá, hogy Rob Zombie az egyenes vonalú, vagány és véres slasher-ök felkent főpapja lehetne, de zsugorodó reputációját bizonyosan nem ezzel a halovány mozival fogja visszaállítani.
Ilyenformán a Halloween II tökéletes szórakozás azon nézők számára, akik a szép képekben elregélt bicskázásra, a maszkos hústornyokra és a sikítozó csajokra vannak kihegyezve. A mozi egyetlen olyan jelenete, ami biztatónak nevezhető, rendhagyó módon közvetlenül a vége főcím előtt következik: az utolsó percben megvillantott lehetőség valóban új és érdekes irányt adhatna a történetfolyamnak, ha ugyan még lesz olyan filmbarát, aki két-három év múlva ismét bizalmat szavaz az újraindítása után rögvest önmagába roskadt sorozatnak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 59-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9902 |
