Schreiber András
La teta asustada – perui-spanyol, 2009. Írta és rendezte: Claudia Llosa. Kép: Naasha Brier. Zene: Selma Mutal. Szereplők: Magaly Solier (Fausta), Susi Sanchez (Aida), Efraín Solís (Noé), Marino Ballón (Tíó Lucído). Gyártó: Oberón Cinematografica / Wanda Visíon. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 95 perc.
Claudia Llosa második nagyjátékfilmjének eredeti címe (legalábbis szó szerinti fordításban): Az átkozott anyamell. A magyar fordítóktól mégis a Fausta éneke címet kapta, és lássuk be, Llosa hősnője valóban sokat énekel, ékes kecsua nyelven, míg az elátkozott emlőről esetleg hamis képzettársítások tolulhatnak elő. Pedig az átkozott anyamell (és az abból fakadó szomorúság teje) a perui indiánok szófordulata egy (létező) lelki eredetű betegségre: azokra a mániákusan rettegő emberekre használják, akiknek anyját megerőszakolták – ez a trauma szerintük az anyatejjel öröklődik.
A huszonéves Fausta is ebben a különös betegségben szenved: anyját a Fényes Ösvény gerillái gyalázták meg, a lányt a születése pillanatától fogva kísérti a félelem, olyannyira, hogy alig mer az utcára lépni, nemi szervébe pedig krumplit dug, nehogy anyja sorsára jusson. Az állandó félelem érzékeltetését Llosa javarészt színésznőjére (a Madeinusában is főszereplő, finom és precíz) Magaly Solierre bízza – a rendező egy pillanatra sem mutatja meg a trauma kiindulópontját, azaz nem látjuk, ahogy a gerillák nekiesnek Fausta anyjának. Nem véletlen a terror elhagyása: Llosa elhallgatott bűnökről beszél, de csak az utóhatásra fókuszál. A félelem szürreális: a rendezőnő előszeretettel él premier plánokkal, gyakran szinte Solier arcába mászik, hogy aztán hirtelen váltással egy barokkos, életigenlő jelenetben találjuk magunkat, majd egy hideg, távolságtartó felvonásban ismét közelebb kerüljünk a valósághoz. Ebből a hideg-meleg, valós-szürreális, szimbólumokkal teletűzdelt spirálból bontakozik ki Fausta (megváltás)története, és így lesz kézzelfogható a városi indián folklór.
Ebben a folklórban otthonosan mozog Magaly Solier is. A filmet szinte végigéneklő, az énekhanggal a dialógusnál árnyaltabb érzelmeket kifejező Solier nem csak színésznőként tevékenykedik: énekversenyek győzteseként idén jelent meg első, kecsua albuma – nem mellékesen pedig a perui Ayacucho tartományban született 1986-ban, ott ahol a legnagyobb pusztítást végezte a maoista gerillaharc. Bár őt elkerülte az eredeti címben megidézett tünetegyüttes, szerepeltetése mégis szimbolikus (de legalábbis telitalálat) – egyúttal érthetőbbé teszi a magyar címválasztást is.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 54-54. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9892 |
