Hungler Tímea
Amikor Oppenheimer néhány hasonló kvalitású fizikussal karöltve megalkotta az atombombát, még nem sejtette, hogy nem csupán az önpusztítás alapjait rakja le, de örökzöld témát szolgáltat a filmgyártás számára is. Az atomfegyver birtoklása – uram bocsá –, használata hálás nyersanyag: amellett, hogy morális gócpontokat piszkálgat, eseményorientáltsága folytán akciófilmek alapját képezheti, mint most, a Crimson Tide esetében.
Filmünkben az őrült ex-szovjet szakadárok a Kamcsatka-félsziget egyik nukleáris bázisáról tartják sakkban és sokkban az orosz kormányt, mely kétségbeesésében az USA-hoz fordul. Amerika a mára már szövetségessé szelídült egykori szuperhatalom megsegítésére az atombombával felszerelt Alabama tengeralattjárót küldi, fedélzetén a szellemi munícióval is alaposan felfegyverkezett két főszereplővel (Gene Hackman, Denzel Washington).
Miközben Clinton elnök parancsára várunk, a helyzet fokozódik; a két dudás elve beigazolódni látszik: a kabinok egyre szűkebbé, a Csendes-óceán egyre mélyebbé, a legénység pedig egyre megosztottabbá válik.
Hogy a kapitány és másodtisztje között dúló hatalmi csata globális szintre emelkedhet-e, vagyis okozhat-e presztízsharc világháborút, erre kapunk választ ebből a magas fordulatszámú morálkalandfilmből, mely határozottan kiragyog a sablonos akciófilmek sártengeréből.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1995/10 60. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=983 |
