Sepsi László
Crank 2: High Voltage – amerikai, 2009. Rendezte és írta: Mark Neveledine és Brian Taylor. Kép: Brandon Trost. Zene: Mike Patton. Szereplők: Jason Statham (Chev Chelios), Amy Smart (Eve), Dwight Yoakam (Doc Miles), Efren Ramirez (Venus), Reno Wilson (Orlando). Gyártó: Lakeshore Entertainment / Lionsgate. Forgalmazó: Fórum Hungary.Feliratos. 96 perc.
A 2006-os Crankkel a Neveledine/Taylor-páros kőbe véste az új évezred akciófilmjeinek (és játékainak) egyetlen valamirevaló aranyszabályát: ha megállsz, meghalsz. Egy akciódarab addig működik, amíg száguld és pörög: ha akár a vásznon, akár a nézőtéren csökken az adrenanalinszint, mind a hős, mind maga az alkotás bukásra van ítélve, és visszazuhan az unalom és érdektelenség kénköves poklába. Chev Chelios (Jason Statham) őrjöngésének második felvonása újfent ezen alapelvnek megfelelően készült: miközben a tematizált műfaji metaforát egy valamivel olcsóbb gegre cseréli – Chelios-nak folyamatos ingervadászat helyett az ellopott eredeti helyére behelyezett műszívet kell minduntalan árammal feltöltenie –, az első rész tanulságát már adottnak veszi, ráadásként pedig a folytatásokra jellemző fokozásigényt is híven kielégíti. (Utóbbira lásd például a főhős és barátnőjének nyilvánosan zajló aktusait az első, illetve a második részben.)
Az esetenként már erőltetettnek ható Crank 2 minden hibája ellenére az eddigieknél is egyértelműbbé teszi: Mark Neveldine és Brian Taylor a gamer-szubkultúra első fecskéi, akik sikeresen beröppentek a mainstream filmkészítésbe. Az elpusztíthatatlan Chelios már egy monitor előtt nevelkedett generáció exploitation-ikonja, aki checkpointtól checkpointig száguld keresztül az irracionálisba hajló cselekményen, s még mielőtt kifulladna, meg-megáll feltölteni a nullponthoz közelítő életerő-csíkját. Körülötte a világ nem több a Grand Theft Auto térképénél, ellenfelei ostobának programozott ágyútöltelékek, kik közül csak a bossok emelkednek ki, bajtársai pedig rajzfilmből szökött karikatúrák: diadalútja és hamar elnyert kult-státusza már paradigmaváltást jelez, mely során Hollywood végképp megadja magát egy új generáció igényeinek, miközben az immár hazatért Rambo és a kompjuterizált világban csak tévelygő John McClane üresen maradt helyét életre kelt poligonfigurák veszik át.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9821 |
