Alföldi Nóra
Coco avant Chanel – francia, 2009. Rendezte: Anne Fontaine. Írta: Edmonde Charles-Roux. Kép: Christophe Beaucarne. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Audrey Tautou (Gabrielle 'Coco' Chanel), Benoît Poelvoorde (Étienne Balsan), Alessandro Nivola (Arthur 'Boy' Capel), Marie Gillain (Adrienne Chanel), Emmanuelle Devos (Emilienne d'Alençon). Gyártó: Canal+ / CinéCinéma / France 2 / Warner Bros. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 105 perc.
Mióta az Ördög Pradat visel bebizonyította a filmgyártóknak, a mozivászon alkalmas arra, hogy kifutóként vagy kirakatként funkcionáljon, a könnyed kikapcsolódásra vágyó nőket megcélzó művek nem létezhetnek a legnívósabb divattervezők kreálmányainak felvonultatása nélkül. Ehhez a trendhez lazán kapcsolódik a 20. század egyik legnagyobb hatású asszonya, Coco Chanel életéről regélő film-áradat, melyből 2008-2009-es évre olyan mennyiségűt irányozott elő a filmipar, hogy Karl Lagerfeld fekete bőrbe bújtatott keze nem győz majd kosztümraktárak ajtaján kilincselni. „Az igazi elegancia titka az egyszerűség” – hangzott el az aranymondás a modern nő külsejét megteremtő, kérlelhetetlen személyiségével pedig minden elit-szipirtyónak mintát szolgáló nagyasszony szájából, aki kihajítván a ruhaiparból a kecsesen tekeredő szecessziós vonalakat, fűzőt és minden egyebet, mi gúsba kötötte a női testet, 1971-ben bekövetkező haláláig elérte, hogy neve egyet jelentsen a luxussal, eredetileg olcsó anyagokból készült kosztümjeit mára a tőzsdén jegyezzék. A rendezőnő Anne Fontaine tartja magát alanyának bölcs mondásához, filmje 1914-ig dolgozza fel az árvaként nevelkedő előbb mezei varrónő, majd önmagát dúsgazdag playboyok kegytárgyaiként kiteljesítő divatkirálynő életét. Filmjének koncepciója egyszerű mint a répanadrág: leányálmokról mesél nőknek, impozáns kosztümöket felvonultató, pontban deréktájtól szürkés szerelmi melodrámává szűkülő darab, s mivel tárgya egy karizmatikus alkotó díva, a tucattörténetet szolidan közbeiktatott, a chanel-i formavilág eredetét fejtegető motívumok díszítik. Fontaine kissé bátortalanul kezeli ezt az artisztikus vonulatot, holott ha valami megkülönböztette volna a művet a délutáni könnyfacsaró matinéktól az épp ennek bővebb fejtegetése lett volna. A Coco Chanel ennek ellenére kellemes, a Belle Époque púderszagát árasztó darab – a Chanel5-ot ne is keressük, az más alapanyagból készül.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 57-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9817 |
