Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Engedj be

Varró Attila

Låt den rätte komma in – svéd, 2008. Rendezte: Tomas Alfredson. Írta: John Ajvide Lindqvist. Kép: Hoyte Van Hoytema. Zene: Johan Söderqvist. Szereplők: Kare Hedebrant (Oskar), Lina Leandersson (Eli), Per Ragnar (Hakan), Henrik Dahl (Erik). Gyártó: EFTI. Forgalmazó: Corner Film. Feliratos. 115 perc.

 

 

Tekintve, hogy Svédország közel egyötöde a sarkkörtől északra található, igen meglepő, hogy a szűkös helyi horrortermés tekintélyes része évtizedek óta az urbánus slasher műfajából kerül ki – miközben a mozi-vámpíroknak egészen az elmúlt évekig kellett várniuk arra, hogy végre megvessék lábukat a hónapokig tartó svéd éjszaka hófedte földjén. Szemben az európai rémfilm hőskora idején készült koprodukciós vámpírnő-opuszokkal (A pornográf szűz, A halál álma), az eleddig három saját nagyjátékfilmmel büszkélkedő svéd vámpírfilm határozott nemzeti vonásokkal bír és a bejáratott eurovíziós klisék fülledt gótikájának hátat fordítva inkább a fagyos, bergmani csendre szavaz. Legyen szó a zsánerindító Zúzmarás anya-lány párosáról vagy az idei Vampyrer vérnővéreiről, serdülőkorból kikerült hősei számára a vérszívás egyfajta alternatív életformaként nyilvánul meg a családi/baráti/közösségi kapcsolatok kopár hétköznapjaival szemben – mintha csak a svéd átlagélet jéghidegét kizárólag élőhalottá dermedve lehetne elviselni.

A három film vitathatatlan aranyérmesét jelentő Engedj be nem csupán azért számít a legdermesztőbbnek a triumvirátusból, mert egy 12 éves kisfiút állít ezen egzisztencialista válaszút elé (aki a szomszédba beköltözött több száz éves vámpírgyermek személyében találja meg egyetlen társát, önfeláldozó segítőjét, végül örök szerelmét) – ráadásként egyértelmű jelekkel utal arra, hogy magányos főhőse máris helyrehozhatatlan érzelmi károkat szenvedett és potenciális sorozatgyilkosként néz a reménytelen jövőbe: üres óráiban halálesetekről szóló újságcikkeket rendezget albumába, füstmérgezésről olvasgat vagy épp kedvenc korabeli erőszakfilmjeiből idézget a tükör előtt Taxisofőrtől a Gyilkos túráig. A John Ajvide Lindqvist kabarékomikus bestselleréből, Thomas Alfredson vígjátékrendező által megrendezett rémfilm szerencsére nem a Tim Burton-trend groteszk giccsét vagy az Alkonyat-féle tini-románcok színpadias szívfájdalmát követte: szerzőpárosa inkább a skandináv telek hótiszta némaságát választotta, amelyben a legapróbb zajok is fülsüketítő erővel szólalnak meg és a néma sikolyok is messzire kihallatszanak a koponyákból. A végeredmény az ezredfordulós vámpírfilm Napfogyatkozása: gótikus látványmanírok helyett kocsonyaszagú, kihalt lakótelepek mértani terei, pergő akciómontázsok helyett szikár, kitartott állóképek és csendes átélezések, melodrámai túlzások helyett megrázóan hiteles érzelmi fordulatok – míg az Engedj be brutális erőszakkitörései rendre a képkereten kívül szorulnak, a pórusokon át kiszivárgó belső borzalmak betöltik a közelképeket, egészen a finálé véres megváltásáig.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9814

Kulcsszavak: 2000-es évek, Horror, svéd film, vámpír,


Cikk értékelése:szavazat: 1883 átlag: 5.42