Alföldi Nóra
Rachel Getting Married – amerikai, 2008. Rendezte: Jonathan Demme. Szereplők: Anne Hathaway, Rosemarie DeWitt, Bill Irwin. Forgalmazó: Forum Home Entertainment. 113 perc.
Jonathan Demme karrierjénél fordulatosabb aligha létezik a legújabbkori amerikai film történetében. Demme a születési évszámát és startolásának körülményeit tekintve a mozi-fenegyerekekhez tartozik, de sohasem lett belőle nagyágyú – filmográfiájában az exploitation-csökevénytől kezdve (Börtönterror) a kultthrilleren át (A bárányok hallgatnak) a szociálisan érzékeny meleg melodrámákig (Philadelphia) és remake-ekig (Charlie kettős élete; A mandzsúriai jelölt), mindenféle becses kacat fellelhető. Mi több, tehetségéből még rendhagyó koncertfilmekre (Stop Making Sense) és politikai dokumentumfilmekre is futotta (The Argonomist; Jimmy Carter Man From Plains). S ha már korai munkái kapcsán a filmtudorok előszeretettel ültették Renoirral vagy Buñuellel egy asztalhoz, akkor a Rachel esküvője – mely léptékét tekintve visszakanyarodás ezekhez a puha Amerika-kritikát megfogalmazó, fess darabokhoz – egyenesen a dán dogmával lép frigyre, a háttérben pedig Az esküvő és a Rövidre vágva Altmanjával kokettál. Bár a Rachel esküvője családi melodrámája velős tablófilmnek ígérkezik, mégsem az, mozaikosságát leginkább puritán eszközhasználatának köszönheti; Demme csellengő, már-már home-videós minőséget produkáló kézikamerájával minden zugba bepillant, véletlenszerűen rögzíti az összegyűlt násznép arcait, főszereplőjét még a toalettre is elkíséri. A töredezett felület alatt azonban egyetlen dologra koncentrál, a fiatal, mindennapjait rehabon töltő Kymre, aki nővére esküvője alkalmából időzített bombaként jelenik meg a szülői házban. A tehetetlenség egy multikulti, übertoleráns, sokat megélt művészfamília szolid összeomlásában tetőzik: a látszólag mindenkit be- és elfogadó klán eltévelyedett gyermeke ugyanis olyan fekete bárány, kinek múltbéli bűnét megbocsátani, megemészteni minden szerető és gyengéd próbálkozás dacára is képtelenség. A melegszívű amerikai liberalizmus csődje ez, melyet Demme hideg kívülállóként mutat meg, ítélkezés, félrebeszélés, szemforgatás és megváltás nélkül; az ünnepség után mindenki beszáll autójába, és integetve-mosolyogva elhajt.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9808 |
