Francia �jhull�m

Nouvelle vague: filmiskolaker�l�k

A Mozi az �r

�d�m P�ter

Az új hullám megszabadította a mozit a merev esztétikai formáktól és a szerz�-rendez�t állította középpontba. Filmet rendezni ett�l fogva nem szakmai tudás, hanem m�vészi elhivatottság dolga.

Az �j Hull�m rendez�inek sz�nrel�p�se fordulat, ha ugyan nem cez�ra a francia filmt�rt�netben. A fiatalok egyszerre l�zadnak az avult eszt�tikai form�k, a filmszakma z�rts�ga, a szakmai, gazdas�gi �s c�hes k�nyszerek, valamint a megvil�g�t�s, a d�szlet meg a forgat�k�nyv �nnepelt szakembereinek uralma ellen…

Az anekdot�t Jean Renoir mes�li Ap�m, Renoir c�m� k�nyv�ben. Amikor Pierre-Auguste Renoir egy nap benyit a boltba fest�ket venni, a keresked� lelkendezve �js�golja: „Egy vegy�sz, k�pzelje, olyan fest�ket hozott, amivel lehet szabadban is festeni!” (addig a t�gelyben kikevert fest�k pillanatok alatt besz�radt a naps�t�sben). Ha nincs ez a tal�lm�ny – magyar�zta a fest� a fi�nak –, ki tudja, lehet, hogy impresszionizmus se lett volna… Sz�, ami sz�, nagy a k�s�rt�s, hogy a francia �j hull�m sz�let�s�t is kiz�r�lag technikai okokkal magyar�zzuk. Pedig a v�llon hordozhat� k�nny� kamera meg a nappali �s �jszakai k�ls�z�st lehet�v� tev� szuper�rz�keny nyersanyag sokkal ink�bb eszk�ze, semmint el�felt�tele vagy kiv�lt� oka a fiatalok „forradalm�nak”. Annak a forradalomnak, amelynek a rendez� mindenhat�s�g�ra �p�l� „alkot�i m�v�szfilm” �ll a k�z�ppontj�ban.

A Cahiers du Cin�ma k�r�l csoportosul� „ifj�t�r�k�k” (a kifejez�s, ha igaz, Andr� Bazint�l val�), legel�sz�r is az ellen a merev c�hes rendszer ellen l�zadnak, amely a szigor� szakmai k�vetelm�nyekkel teljesen elbarik�dozta a fiatalok el�tt az �rv�nyes�l�s �tj�t. Nem hi�ba �rja Pierre Kast (1920–1984): „olyan �rz�s�nk volt, mintha bevehetetlen er�ddel �lln�nk szemben”. Ha valaki a negyvenes-�tvenes �vekben rendezni akart, m�g �r�lhetett, ha negyven�ves kor�ra eljutott od�ig, hogy v�gre forgathatott. Az �j rendez�t – felt�ve, hogy eleget tett a szigor�an megszabott professzion�lis k�vetelm�nyeknek – id�sebb t�rsai �t�tt�k lovagg�, szentelt�k fel, fogadt�k be maguk k�z�. Csakhogy a fiatalok ezt a neh�z iskol�t nem hajland�k kij�rni. M�r csak az�rt sem, mert f�ty�lnek az id�sebbek eszt�tikai elveire, technikai tud�s�ra, szakmai tapasztalat�ra. Ut�v�gre az � szem�kben csak fant�zi�tlan mesterek „a Min�s�g hagyom�ny�nak” m�lyen len�zett rutinos rendez�i.

Nem csoda, hogy a z�rt kapuk el�tt toporg� �j nemzed�k tagjai fenntart�ssal kezelik, ha ugyan nem vonj�k k�ts�gbe a befutott rendez�k hozz��rt�s�t, filmes kompetenci�j�t. Ez�rt hangs�lyozza csaknem mindegyik, hogy technikailag, vagyis a szakmai tud�s dolg�ban null�r�l indult. Godard meg Truffaut t�bbsz�r is elmondja, milyen felk�sz�letlen�l ment az els� forgat�si napra, Claude Chabrolr�l m�r nem is besz�lve, aki visszaeml�kez�s�ben (�s m�gis forgatok… 1974) val�s�ggal henceg kezdeti tudatlans�g�val (neki mind�ssze annyi tapasztalata volt, hogy egyszer n�h�ny percre ben�zett egy st�di�ba, ahol �pp valami kommerszet forgattak). Persze, a szakmai tudatlans�ggal val� k�rked�s is r�sze az el�z� nemzed�kkel val� konfront�ci�nak. A fiatalok ebben a provokat�v form�ban nyilv�n�tj�k ki, hogy a rendez� – legal�bbis az � felfog�suk szerint – nem szakember, hanem alkot�m�v�sz, m�rpedig az alkot�m�v�sznek nem szaktud�s kell, hanem ihlet, tehets�g, eredetis�g. Ezt viszont sem iskol�ban, sem a nagy mesterek melletti inaskod�ssal nem lehet megtanulni.

Egy k�zen meg lehet sz�molni, hogy az �j Hull�m rendez�i k�z�l h�nynak volt szakiskolai v�gzetts�ge. Szemben Alain Renais-vel �s Jacques Rozier-val (�k ketten a negyvenes �vekben alap�tott p�rizsi Filmm�v�szeti F�iskol�nak, az IDHEC-nek voltak a hallgat�i) vagy a rue Vaugirard-i szakiskol�t elv�gz� Jacques Demyvel, a t�lnyom� t�bbs�gnek nem volt semmif�le filmes k�pzetts�ge; �s sokszor m�g ha lett volna is lehet�s�g�k nagy mesterek mellett els� vagy m�sodik asszisztensk�nt inaskodni (mint p�ld�ul Truffaut-nak Max Ophuls vagy Rossellini mellett), akkor is visszautas�tott�k ezt a lehet�s�get. Ami, persze, nem azt jelenti, hogy nem volt semmif�le szaktud�suk. Mint mozirajong�k �s filmkritikusok elk�peszt� filmes kult�r�val rendelkeztek. Saj�tos helyzet�k nemcsak abb�l fakadt, hogy mindig igyekeznek biztos�tani �n�ll�s�gukat a producerekkel szemben (ha ugyan nem maguk teremtik el� a forgat�shoz sz�ks�ges �sszeget), hanem abb�l is, hogy autodidakt�k: mind filmes m�velts�g�ket, mind a szakmai hozz��rt�st illet�en �nk�pz�ssel szerezt�k tud�sukat.

Az ilyen �nt�rv�ny� alkot�m�v�sz term�szetesen nem �gy rendez, mint ahogy az a nagyk�nyvben meg van �rva. Az �jhull�mos forgat�si m�d f�ny�vekre van a hagyom�nyos forgat�st�l. Erre is a N�gysz�z csap�s meg a Kifullad�sig a legjobb p�lda. Ezek a term�szetes f�nyben �s term�szetes k�rnyezetben k�sz�lt j�t�kfilmek a dokumentumfilmek realizmus�val „viszik v�szonra” P�rizst, a nagyv�rosi utc�kat �s embereket. R�ad�sul Godard, Truffaut vagy Rivette hol v�llra helyezett, hol aut�ra r�gz�tett kamer�val filmezett P�rizsa nemcsak hiteles �s val�s�gszag�, legal�bb annyira szem�lyes is, mivel vagy a szerz�-rendez� zaklatott gyermekkor�ra, vagy mozirajong� (cin�phile) ifj�kor�ra eml�keztet. De a nagyv�rosi realizmus mellett az is jellegzetess�ge ezeknek a filmeknek, hogy a rendez� mindig sz�k st�bbal k�ls�zik, k�nnyed�n n�lk�l�zve – a f�vil�gos�t�t�l a sminkeseken �s a d�szletmesteren �t eg�szen a vezet� operat�rig – mindazokat a szakembereket, akik jelenl�t�kkel �s szaktud�sukkal gyeng�thetik a szerz�-rendez� mindenhat�s�g�t.

A „Hagyom�ny” megvetett rendez�i eset�ben a forgat�s g�pies rutin, h�j�val minden meglepet�snek (Jean Delannoy p�ld�ul, Godard dixit, �gy dolgozik, mint valami kistisztvisel�). Az �j hull�m fiatal rendez�i ezzel szemben viszontags�gos kalandk�nt �lik meg az els� forgat�st: „Ebben a kis alapter�let� lak�sban – mes�li egy interj�ban Fran�ois Truffaut – aligha tudtam volna forgatni az operat�r�m n�lk�l. Decae igazi kalandor (kiemel�s t�lem – �. P.). Tudta, lehetetlenre v�llalkozik ebben a zsebkend�nyi t�rben. Ha st�di�ban vett�k volna fel a konyhajelenetet, el�g lett volna a helyis�g egyik fal�t kiemelni. De mivel val�s�gos lak�sban dolgoztunk, k�nytelen volt, kamer�val a k�zben l�gva a m�lys�g f�l�tt, a konyhaablakon �t k�v�lr�l f�nyk�pezni”. A forgat�s akkor is viszontags�gos v�llalkoz�s, ha a k�sz�l� film�rt senkinek se kell az �let�t kock�ra tennie. „Itt vagyunk a kaland kell�s k�zep�n” – mondja Ferrand-Truffaut, Az amerikai �jszaka (1973) rendez�je, amikor m�r t�ljutott a forgat�s fel�n.

Val�s�gos k�rnyezet, viszonylag sz�k st�b – mindez szorosan �sszef�gg a forgat�si temp� felgyorsul�s�val. A Kifullad�sig els� forgat�si napj�n a rendez� azzal kezdi a napot, hogy a st�b egy r�sz�t egyszer�en hazak�ldi. Majd a meglepet�s: Jean-Luc Godard alig k�t �ra m�lt�n becsukja jegyzetf�zet�t, �s karj�t sz�tt�rva ezt mondja: „M�ra ennyi. Nincs t�bb �tletem”. Mindez nagyon is egybev�g azzal, amit Jean-Claude Brialy mes�l visszaeml�kez�seiben a Minden fi�t Patricknak h�vnak (1957) forgat�s�r�l (a kisfilmnek � volt a f�rfi f�szerepl�je): „Godard sohase mondta: «Gyer�nk, csin�lunk egy kisfilmet vagy egy j�t�kfilmet», � �gy sohase besz�lt, ehelyett azt mondta: «Van egy iz�m, pr�b�ljunk m�r meg kihozni bel�le valamit». Mindenf�le pap�rfecnik kandik�ltak ki a zseb�b�l, ezekre firk�lta az �tleteit, az alakul�f�lben lev� „iz�ket”, amik sokszor ugyanannak a t�m�nak voltak k�l�nf�le v�ltozatai”.

Az id�h�z val� viszonynak a t�rhez val� viszony a m�sik oldala. A teny�rnyi sz�llodai szob�ban j�tsz�d� 24 perces jelenet a Kifullad�sig k�zponti eleme. Godard az H�tel de Suède 12-es szob�j�ban forgatott. Nagy k�r, hogy a Quai Saint-Michelen �ll� �p�letet 1993-ban lebontott�k, ugyanolyan kultikus eml�khelye lehetett volna a modern francia mozinak, mint a Canal Saint-Martinre n�z� H�tel du Nord. A sz�k sz�llodai szoba m�lt�n �ll�that� p�rhuzamba a N�gysz�z csap�s szoba-konyh�s lak�s�val: mindkett� olyan kicsi, hogy csak a k�t sz�n�sznek, a rendez�nek meg az operat�rnek jut hely, a st�bnak m�r nem. Suzanne Faye, aki a napl�t vezette (� is kiszorult a folyos�ra), a k�vetkez�k�pp eml�kszik a forgat�sra. „Godard-nak, gondolom, �pp a sz�k szoba miatt eshetett a sz�llod�ra a v�laszt�sa. A helyis�g egyik v�g�b�l csak az �gyon gyalogolva lehetett eljutni a m�sikba. Godard nem akart csap�t. Hangot nem vett�nk fel, a dial�gust k�zvetlen�l a jelenetek el�tt �rta, de el�fordult, hogy �gy s�gta oda felv�tel k�zben a sz�n�szeknek. Te j� Isten, gondoltam, se hang, se forgat�k�nyv, se csap�, hogy a csud�ba fogj�k ezt a filmet mont�rozni?”

Godard – ahogyan Jean-Claude Brialy visszaeml�kez�sei is meger�s�tik – nagyon is c�lzatosan sz�k�tette le a forgat�s helysz�n�t. Amikor kider�lt, hogy m�gsem �ll rendelkez�sre a lak�s, ahol dolgozni szerettek volna (A n�, az n�r�l van sz�), „st�di�ban �p�tettek egyet (…). A st�di�ban k�nnyen el lehet t�vol�tani a falakat meg a mennyezetet, ilyenform�n az �sszes kellemetlens�g k�nnyen elker�lhet� lett volna, hiszen szabadon lehetett volna mozogni a kamer�val meg a reflektorokkal. Ennek ellen�re a k�nyelmetlens�g megmaradt, mivel Godard makacsul ragaszkodott hozz�, hogy a lak�snak mennyezete meg n�gy fala legyen! Ez, persze, azzal j�rt, hogy moccanni se lehetett, s�t, be se lehetett menni, mert Godard m�g ennek a st�di�ban fel�p�tett lak�snak a kulcs�t is �lland�an mag�n�l tartotta.”. A t�r sz�nd�kos sz�k�t�s�nek nyilv�nval�an az a funkci�ja, hogy Godard megszabaduljon a st�b jelent�s r�sz�t�l.

Ez a szerz�i-rendez�i logika Godard egy�b �tleteiben is tetten �rhet�. A Kifullad�sig egyes be�ll�t�sai – mint p�ld�ul az �llamf�i l�togat�s k�psora a Champs-�lys�es-n – nagyon k�zel �llnak a korabeli telev�zi�s technik�hoz; m�sr�szt, ekk�nt pr�b�lva megtakar�tani a hagyom�nyos kocsiz�s k�lts�geit, hol mozg�skorl�tozottak �ltal haszn�lt kerekes sz�kbe, hol (csomagokkal gondosan eltakarva) h�romkerek� post�s triciklibe helyezi a kamer�t. Csakhogy �llv�ny n�lk�l dolgozni, v�llra helyezett vagy rejtett kamer�val, illetve t�v�s technik�val forgatni annyi, mint l�tv�nyosan elutas�tani „a Min�s�g hagyom�ny�nak” technikai perfekcionizmus�t. Mintha Godard a m�v�szi k�p megalkot�s�nak hev�let�ben az eg�sz filmszakm�t elk�lden� melegebb �ghajlatra. Nem csoda, hogy a producert k�ts�gbees�s k�rny�kezi. Tetej�be Godard m�g hergeli is. „�pp most �rom, reggeliz�s k�zben, a jeleneteket a mai forgat�sra” – �rja 1959. augusztus 23-�n Pierre Braunberger-nek. „A pr�bavet�t�sen mindenki pocs�knak tartja a musztert, m�g az operat�r is, �n viszont el�gedett vagyok. (…) Seberg teljesen bep�nikolt, nagyon megb�nta, hogy elv�llalta a szerepet.”

A Kifullad�sig mer�sz v�g�sait ma m�r tanulm�nyok tucatjai elemzik. De 1959-ben mindez nem is annyira avantg�rd �jdons�gnak, mint ink�bb b�d�letes balfog�snak, �gyetlens�gnek l�tszott. Godard k�vetkezetesen ott v�g, ahol a v�g�st a „min�s�g hagyom�nya” elk�pzelhetetlennek tartotta. Persze, akadtak, akik ezt m�r akkor �szrevett�k. Georges Sadoul p�ld�ul �gy �r a Les Lettres fran�aises hetilapban (az id�zetet, ahogyan a t�bbit is, Philippe Mary kiv�l� monogr�fi�j�b�l – La Nouvelle Vague et le cin�ma d’auteur – veszem): „A filmben minden m�sodik v�g�s szab�lytalan. De h�t mit sz�m�t, ezek nem is annyira szarvashib�k, mint ink�bb st�lusjegyek. Olyan ez, mint amikor valaki besz�lt nyelven �r az irodalomban”. Godard nagyvonal�an f�ggetlen�ti mag�t a mont�zs szakmai hagyom�ny�t�l; � val�an f�ty�l a szab�lyokra. Ezzel juttatja kifejez�sre a szerz�-rendez� ig�ny�t az alkot�m�v�sz korl�tlan szabads�g�ra.

Godard ezekkel a forgat�si m�dszerekkel tulajdonk�ppen az eg�sz filmszakm�t f�lres�p�ri az �tb�l. �s itt nem csak negat�v gesztusokr�l van sz�: a Kifullad�sig rendez�j�nek a technikai �j�t�shoz is elk�peszt� az �rz�ke. Ami abb�l is l�tszik, ahogy megoldja a f�ny, a megvil�g�t�s probl�m�it. A hagyom�nyos nyersanyagnak nagy a f�nyig�nye, a bonyolult megvil�g�t�s pedig nagy l�tsz�m� st�bot k�vetel. M�s sz�val az �rz�keny nyersanyag az �jszakai �s nappali k�ls�z�s mellett azt is lehet�v� teszi, hogy a szerz�-rendez� kis st�bbal dolgozhasson. A Nouvelle Vague-nak Raoul Coutard a legjelent�sebb operat�re (Godard j� t�z filmet forgatott vele, Truffaut n�gyet, de Jacques Demy, Pierre Kast vagy Jean Rouch is nagyra becs�lte a munk�j�t), � mes�li: „Mostant�l fogva – mondta Godard –, v�ge a pancsol�snak, term�szetes f�nyben fogunk dolgozni. «Maga fot�s volt, melyik a kedvenc nyersanyaga? – Az Ilford HPS.» Erre �rdekl�dt�nk az Ilford c�gn�l, de kider�lt, ilyen filmet csak f�nyk�pez�g�pbe gy�rtanak, felvev�g�pbe nem…” Godard-t a legkev�sb� se zavarta ez, egym�shoz ragasztotta a tekercseket, �s olyan kamer�t v�lasztott, amibe beleillett ennek a filmnek a perfor�ci�s m�rete. F�nyk�pez�g�pbe val� nyersanyagot f�zni a felvev�g�pbe – ilyen elk�peszt� �tlet csakis annak juthat esz�be, aki nem �rzi mag�ra n�zve k�telez�nek a szakma �rott �s �ratlan szab�lyait, csakis olyan rendez�nek, aki nemcsak a filmnek, hanem az �ltala alkalmazott technik�nak is „szerz�je”.

A rendez� szerep�nek kit�g�t�sa �s fel�rt�kel�se term�szetesen a forgat�k�nyv�r� szerep�t is �rinti. „A Min�s�g hagyom�ny�nak” forgat�k�nyv�r�i �ltal�ban szerz�t�rsai, ha ugyan nem vet�lyt�rsai a rendez�nek (nem csoda, hogy Truffaut a forgat�k�nyv- �s dial�gus�r�knak sem kegyelmez A francia mozi egy bizonyos ir�nyzata c�m� 1954-es cikk�ben). A Nouvelle Vague megold�sa radik�lis: egyszer�en megsz�nteti a forgat�k�nyv�r� funkci�j�t. Ett�l fogva legt�bbsz�r maga a rendez� �rja a forgat�k�nyvet meg a dial�gust, �s ha k�r is seg�ts�get, a forgat�k�nyv�r�nak mindig rugalmasan alkalmazkodnia kell a rendez�i elk�pzel�sekhez. Truffaut p�ld�ul kiz�r�lag saj�t �tleteib�l dolgozott, a neki felaj�nlott forgat�k�nyveket el se olvasta. Az Amerikai �jszaka egyik jelenet�ben – de ez m�r par�dia – megjelenik egy magyar akcentussal besz�l� pasas k�t kurva t�rsas�g�ban, �s „erotikus” forgat�k�nyvet aj�nl a filmbeli rendez�nek…

Jellemz� ebb�l a szempontb�l az, ahogyan Godard a Kifullad�sig eset�ben Truffaut eredeti forgat�k�nyv�hez viszonyul (m�r ha forgat�k�nyvnek lehet nevezni azt a n�h�ny g�pelt oldalt, amelyen a Jules �s Jim rendez�je a t�rt�netet felv�zolta). A Kifullad�sig nagyon keveset k�sz�nhet ennek a forgat�k�nyvnek: Godard nem k�lcs�nveszi, hanem elsaj�t�tja, szerz�ileg mag��v� teszi az �tletet, arr�l nem is besz�lve, hogy az �tlet eredetileg olyan forgat�k�nyv�r��, aki a sz� c�hes jelent�s�ben nemcsak, hogy nem tartozik a forgat�k�nyv�r�-szakm�hoz, de – mint filmkritikus – �d�z ellens�ge a profi forgat�k�nyv�r�knak �s a filmszakma professzionaliz�l�d�s�nak. Mindamellett legjobban a r�gt�nz�s �sta al�, k�rd�jelezte meg a forgat�k�nyv- �s dial�gus-�r� hagyom�nyos szerep�t. Ferrand, az Amerikai �jszaka rendez�je a felv�tel el�tti este �rja a m�snap elhangz� dial�gust, ahogyan a Kifullad�sig rendez�je is a felv�tel el�tt s�gja oda a sz�n�szeknek, hogy mit kell mondani. Amikor egyik nap Jean Seberg kifestve jelent meg a forgat�son, Godard ezt mondja Jean-Paul Belmond�nak: „mondd ezt: «Nekem nem tetszik, ha fested magad!». Azzal, hogy Godard improviz�lja, amit „a Min�s�g hagyom�ny�nak” rendez�i j� el�re megterveztek, �s hogy �l�sz�val cser�li fel, amit kor�bban el�re le�rtak, minden jelk�pes jelent�s�g�kt�l, minden �r�i presztizs�kt�l megfosztja a forgat�k�nyv�r�kat.

De ha a forgat�k�nyv�r�nak megmarad is a funkci�ja, akkor is szer�nyen elt�nik a szerz�-rendez� m�g�tt. Ahogy Philippe Mary �rja id�zett k�nyv�ben, a forgat�k�nyv�r� „mintegy �tadja a hatalmat a rendez�nek”. Az �jhull�mos forgat�k�nyv�r�k �ltal�ban ugyanabb�l a mozirajong� k�zegb�l j�nnek (vagyis a Cin�mathèque meg a les Cahiers du Cin�ma t�j�k�r�l), mint a filmrendez�k, nem csoda, hogy �k is felt�tlen h�vei a szerz�-rendez� alkot�i mindenhat�s�g�nak. Mint p�ld�ul Paul G�gauff, aki nem egy Chabrol-film forgat�k�nyv�nek volt t�rsszerz�je, mint a Rivette keze al� dolgoz� Jean Gruault vagy a Truffaut-val dolgoz� Suzanne Schiffman. �k azonban a szerz�-rendez�vel egy�ttm�k�dve, vele szimbi�zisban dolgoztak a forgat�k�nyv�n, amelyet a rendez� – k�ls� seg�ts�g ide vagy oda – mindig saj�tj�nak tekint; mi t�bb, olykor az is megesik, hogy munka k�zben felr�gja, �t�rja, megv�ltoztatja a forgat�k�nyvet, ami a kor�bbi id�szak rendez�-forgat�k�nyv�r� tandemjein�l (gondoljunk csak Jacques Pr�vert �s Marcel Carn� egy�ttm�k�d�s�re) teljesen elk�pzelhetetlen lett volna.

El�fordul, hogy a szerz�-rendez� m�g figyelmezteti is a forgat�k�nyv szerz�j�t a j�t�kszab�lyokra. Sokatmond� ebb�l a szempontb�l az a lev�l, amelyet 1958. november 17-�n Fran�ois Truffaut Marcel Moussyhoz int�zett (Moussy akkort�jt egy sikeres t�v�sorozatnak volt a szerz�je, �s Truffaut �t�le k�rt seg�ts�get a N�gysz�z csap�s forgat�k�nyv�nek meg�r�s�hoz): „csak hogy ne maradjon k�zt�nk semmi f�lre�rt�s – �rja Truffaut –, a film rengeteget k�sz�nhet neked, ezt �n se elfelejteni, se letagadni nem akarom, a forgat�s azonban egyed�l a rendez� munk�ja, �s csakis az �v�…” Ebben a logik�ban, l�tnival�, a forgat�k�nyv�r�nak szinte vall�sos tiszteletben kell tartania a szerz�-rendez� poz�ci�j�t. Ez a magyar�zata, hogy a forgat�k�nyv�r� – aki hol mank�ja, hol altereg�ja a rendez�nek – t�bb� nem hivat�sszer�en, hanem – ha lehet azt mondani – „f�l�ll�sban”, mer� passzi�b�l, �nzetlen�l, ha ugyan nem a lehet� legteljesebb �nmegtagad�ssal v�gzi munk�j�t…

Mik�zben a francia �j hull�m megszabad�totta a mozit a merev eszt�tikai form�kt�l �s a fojt� szakmai-c�hes keretekt�l, a szerz�-rendez�t �ll�totta a k�z�ppontba. Aki nem zsarnoki �nk�nnyel, hanem az alkot�m�v�sz karizmatikus kisug�rz�s�val �s tekint�ly�vel ir�ny�tja-m�k�dteti a g�pezetet. Filmet rendezni ett�l fogva nem szakmai tud�s, hanem m�v�szi elhivatotts�g dolga. Minderre alighanem Truffaut Amerikai �jszak�ja a legjobb p�lda. Ferrand, a filmbeli rendez� (a szerepet maga Fran�ois Truffaut alak�tja) �gy hat�rozza meg a kegyelmi �llapotot, amely a filmalkot�sban az �r�i ihlet megfelel�je: „a film v�gre s�nen van, a sz�n�szek �rzik a figur�t, a st�b �sszeforrott, a mag�n�let nem sz�m�t – a Mozi az �r (le Cin�ma règne)”.

Az �j Hull�m forradalma ut�n „a Mozi az �r”, a szerz�-rendez� pedig az � f�ldi helytart�ja.

A cikk k�zvetlen el�rhet�s�gei:
	offline: Filmvil�g foly�irat 2009/07 28-32. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9804

Cikk �rt�kel�se:

szavazat: 1359 �tlag: 5.32