Barotányi Zoltán
Itt állunk, mondhatni, megfürödve: mögöttünk egy rettenetes nyár, előttünk az Új Filmes Eklektika egyik míves darabja. Az Eszelős szerelem prológja szocializációs tini-fejlődésregény, közepe „ród-múvi”, a Vég pediglen pszichiátriai terápia-dráma, a hagyományokat szembeköpve ezúttal optimista végkicsengéssel.
Mett (Chris O’Donnell), a helyi hájszkúl gyöngyszeme a végtelenséggel cicázik, távcsővel fürkészi a Holdat, a csillagokat, s a közelebbi planétákat, például a Vénuszt – nem is a Vénusz-dombokat ám, mint a többi perverz voyeur! Hősünk a főiskolára készül, hogy kiteljesíthesse a családjára kimondott átkot, s úgy tűnik, hátralévő életét már csak egy megszentelt cél irányítja: az Értelem és a barbár izgalmak kiiktatása a Méltó Élet horizontjáról. Ám ekkor érkezik Kézi (Drew Barrymore), szempillájának egyetlen rebbenése hurrikánként söpri el a társadalmi harmóniát. Mett átengedi magát a „szerelem őrült érzésének”, minek következtében látása és emlékezete rohamosan romlik, fogai meglazulnak, emésztése és bioritmusa felborul, a főiskola csalóka képe pediglen délibábként foszlik szét a távolban. Hősünk azonban hamarost felismeri Kézi jellemének „irracionális, sőt veszélyes vonásait is”, tételesen felsorolva: „idegesség, belső nyugtalanság, feszültség, ingerlékenység, elégedetlenség, pesszimista hangulat, reménytelenség érzése, túlérzékenység, minden ok nélküli ingerlékenység, a térbeli és időbeli tájékozódás zavara, túl sok, összefüggéstelen, vagy csak egy témához rögzülő, attól el nem téríthető beszéd, indokolatlan félelemérzés, mely állandó, vagy rohamszerűen jelentkezik, hallucinációk, víziók, deperszonalizáció s végül a tényektől való elszakadás.” A késő Kádár-kor fent idézett, s a maga kártékonyságában is érdekes orvosi-belügyi koprodukciója eme minden hazánkfián megfigyelhető tünetcsoportot a drogfüggőség csalhatatlan jeleként tárgyalta, Mett azonban láthatóan nem látott még magyart, így a szerető szülőkkel összefogva bezáratja Kézit az elmeosztályra.
Hősnőnk azóta antidepresszánst reggelizik kapros-majorannás öntettel, s a kúra, valamint a gyakori tévénézés hatására rohamosan gyógyul. Sokat gondol Mettre, korunk Herscheljére és egy távoli, rejtélyes országra, ahol talán ő is lehetne egy a milliók között.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1995/10 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=980 |
