Takács Ferenc
„Tuti” témához, ismert, jól bevezetett történethez nyúl a film: Arthur királynak és a kerekasztal lovagjainak borongós dicsősége mindig hálás ügy a filmvásznon, nagyot bukni nemigen lehet vele, ezért három-négy évenként bízvást újra feltehető a futószalagra. Ilyen futószalag-munka Az első lovag is: a jelesebb Arthur-feldolgozások közül sem Boorman Excaliburjának csúfondáros egzisztenciál-filozofikus csavarjaihoz, sem a Monty Python-féle Gyalog-galopp abszurd paródiájához-önparódiájához nem mérhető. Az Arthur-legendárium gazdag szövedékéből szerelem, hűség és hősi halál meséjét szálazza ki magának a rendező: Arthur király, Lancelot és Guinevra szerelmi hármasának bonyodalmait részletezi, miközben más nemigen érdekli, sem a Grál, sem öreg barátunk, Merlin, a nagy varázsló.
Ez a szerelmi szál – a maga naiv, itt-ott csikorgóan bárgyú dialógusaival – az izgalom és idegborzolás klasszikus patronjaival egészül ki: reménytelennek látszó kutyaszorítókat hajszál híján való megmenekülések követnek szakmányban. Közben élvonalbeli színészek – Sean Connery és Richard Gere mellett egy mellékszerepben még Sir John Gielgud is – igyekeznek – ahogy mondani szokás – „életet lehelni” a papirosfigurákba; nem sok sikerrel.
Azaz felnőtteknek készült, voltaképpen serdületlen gyermekeknek szóló mesés-izgalmas történetet láttunk, gusztusos képeskönyvet, benne – hogy meg ne feledkezzünk a film talán egyetlen erényéről – remek vívásokkal és igen hatásosan megcsinált csatajelenetekkel.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1995/10 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=979 |
