Harmat György
A közönségfogadtatás nem mindig kiszámítható, ám csodálkoznék, ha e friss produkció rekordokat döntögető kasszasiker lenne. Bár adott volt hozzá… az alapanyag: Michael Crichton (ő írta a Jurassic Parkot, rendezte a Kóma filmváltozatát) bestsellere. Az Afrika szívében, ismeretlen élőlény által elpusztított expedíció nyomainak felkutatása, egybekötve Salamon király gyémántvárosának felfedezésével és egy beszélő gorilla „visszahonosításával” megfelelő bázis egy izgalmas filmhez. A helyszín: dzsungelek, sebes sodrású folyók, ősi város (díszlet). A rendező: Frank Marshall, akinek Arachnophobiájáról kellemesen borzongató emlékeket őrzünk. A biztató előjelek ellenére úgy járunk, mint mikor a sülő kenyér ínycsiklandozó illata után csalódnunk kell a sületlen péktermék ízében.
Dramaturgiailag nem szerencsés, hogy a filmkezdeti, első gorillatámadás és a második között több mint egy (igaz, cselekménydús) óra telik el. A befejező harmad így – katasztrófa ide, látvány oda – képtelen kielégíteni nagy várakozásainkat. Holott mi, kalandéhes nézők mindent elhiszünk, ha az alkotók átlelkesítik, nem pedig (mint itt) biztonsággal letudják az epizódokat. Két mozzanat mindenképpen szemet, illetve „fület” szúr. Az egyik: a főhősnő kiáll a repülőgép nyitott ajtajába, és (sajátos) kézipisztollyal lövi le a felé tartó rakétákat. A másik: a laza kézzel megrajzolt román kalandort Homolkának hívják.
Adalékok a zárómérleghez: a komputeranimált lávatenger nem tökéletes, a földomlások és a gorillák jók.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 1995/10 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=977 |
