Varga Zoltán
Paraziták (Shivers) – kanadai, 1975. Szereplők: Joe Silver, Paul Hampton. Forgalmazó: Navigátor Film Kft. 87 perc; Veszett (Rabid) – kanadai, 1977. Szereplők: Marilyn Chambers, Frank Moore. Forgalmazó: Navigátor Film Kft. 91 perc.
Amikor a kanadai parlamentben a közpénzből finanszírozott, obszcénnek bélyegzett, ám busásan jövedelmező Parazitákról vitatkoztak a honatyák, aligha sejtették, hogy a horror műfajának egyik legmarkánsabb szerzőjét, egyszersmind az egyetemes filmművészet egyik legeredetibb alkotóját kárhoztatják David Cronenberg személyében. Mindaz, amire a rendező neve azóta is garancia – az intellektualitás ötvözése a műfaji mintákkal, a szexualitás és a technika merész vizsgálata, s legfőképpen a test és az elme megannyi jelensége, mutációja, „változó állapota” iránti megszállott érdeklődés –, kiforrottan jelentkezik már első munkáiban is, a biohorror alapkőletételének ikerfilmjeiként tisztelhető Paraziták (1975) és Veszett (1977) kettősében. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján az avantgárd jegyében készült Cronenberg-filmek, a Sztereó és A jövő bűnei halványan ugyan, de megelőlegezték a közönségbarát zsánerekre is fogékony művészt, akivel némi televíziós gyakorlás után a publikum a Paraziták rémálmának bemutatóján találkozhatott először. Bár a Paraziták erősen kötődik a horrornak mind veretes tradícióihoz – az átváltozás tematikájára épít, és az invázió rémébe torkollik –, mind közelmúltbeli új sikerreceptjéhez – a zombifilmhez –, mégis igen kreatívan áll hozzá a zsánerhez. A film helyszíne egy sokemeletes bérház, ahol különleges élősködők szaporodnak el, s emberről emberre vándorolva önkontrolljukat vesztett szexautomatákká változtatják a gazdatesteket, akik korra, nemre és egyéb szempontokra való tekintet nélkül vetik rá magukat a másikra. A Paraziták azt a folyamatot követi le, ahogyan a ház valamennyi lakója „erotozombivá” válik, míg a Veszett egyenesen arra vállalkozik, hogy a pusztító erőknek az elterjedését – az apokalipszis kezdetét – diagnosztizálja. A Veszett a hagyományos motívumok közül az örökzöld vámpírt ragadja ki és variálja: megbolygatja az anatómiáját és zombijárvány forrásává teszi. A pornólegenda Marilyn Chambers játssza azt a nőt, aki egy rendhagyó plasztikai beavatkozás következtében átváltozik, s egy új, vérszívásra használatos fallikus szerv fejlődik ki a testén. Áldozatai harapáskényszertől hajtott zombik lesznek, s nyomukban az egész emberi társadalom elveszejtésével fenyeget az iszonyatos kór. A Paraziták és a Veszett a horror alaptémáit és motívumkincsét illeszti hozzá a Cronenberget foglalkoztató élettani kérdésekhez – a borzalmak a betegség, a fertőzés, a járvány és a parazitizmus biológiai fogalmaival válnak egyenlővé, s ez a metaforikus gondolkodásmód a kulcsa a cronenbergi specialitásnak, a biohorrornak. Az előtérbe állított szexualitás és az epizodikus elbeszélésmód kombinációja azt bizonyítja, hogy a két film legalább annyira értelmezhető a kortárs mozipornóra adott reflexióként is, mint amennyire levezethető a horror zsáneréből. „A betegség nem más, mint két idegen faj szerelme egymás iránt” – szól a Paraziták krédója, amely az első állomása annak a filozofikus útnak, melynek későbbi mérföldkövei a Porontyok testet öltött negatív érzelmei, a Videodrome külső-belső világot egybemosó átalakulásai, a Két test, egy lélek portréja a mentális széthullás és a fizikai vég összefonódásáról, a Karambol fúziója emberi test és jármű között, s a Gyilkos ígéretek testre vésett sorsrajza.
Extrák: Rendezői audiókommentárok (magyar felirattal); képgalériák; interjúk; előzetesek; a Sztereó és A jövő bűnei című rövidfilmek (magyar felirattal).
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/12 62. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9717 |
