Teszár Dávid
Audition – japán–dél-koreai, 1999. Rendezte: Takashi Miike. Szereplők: Ryo Ishibashi, Eihi Shiina. Forgalmazó: Cinetel. 110 perc.
Takashi Miike súlyosan elrajzolt alkotó, egyoldalú megítélésének legfőbb oka, hogy követhetetlenül termékeny karrierjéből olyan művek váltak világhírűvé, amelyek alapján nem tűnik többnek hatásvadász provokátornál (lásd Ichi the Killer, Visitor Q). Ez az irdatlan munkabírású enfant terrible valójában azonban a kortárs japán mozi legsokoldalúbb rendezője, akinek életművében megfér egymás mellett a realista bűndráma (Rainy Dog), a zombikkal fűszerezett musical (Happiness of the Katakuris), a finom szövésű road movie (Bird People in China) és a gyerekszereplős fantasy (The Great Yokai War).
Noha a Fudoh (1996) című, rajzfilmszerű túlzásokkal operáló mangaadaptáció volt az első Miike-opus, amelyet nemzetközi filmfesztiválokon is játszottak, a nézői elvárásokat térdből elkaszáló Meghallgatás hozta meg a világhírt a rendezőnek azzal, hogy a zajos sikerű 2000-es rotterdami fesztiválvetítés után elsőként forgalmazták külföldön. Cselekménye pofonegyszerű: egy filmes cég középkorú, megözvegyült vezetőjének újraházasodási kísérletét követi nyomon, akinek, hogy kedvére szemezgethessen az ifjú színésznő-aspiránsok közül, meghallgatást szervez egy kollégája. A japán nőideált megtestesítő ex-balerina felkelti az alapvetően jólelkű, kedves férfi érdeklődését, s noha munkatársa óvatosságra inti, a randevúk megerősítik őt abban, hogy a visszafogott, szerény nő nem árul zsákbamacskát.
Eddig alapvetően statikus képekkel dolgozó, lassan csordogáló, Ozu munkáihoz hasonlítható, szabályos romantikus drámát látunk; az első baljós jelet félúton hinti el a rendező (lásd a lány hátborzongató mosolyát a telefon csörgésekor), de ekkor még a jelentősebb audiovizuális elmebajokhoz szokott néző sem sejti, hogy a játékidő utolsó harmadában a pszichopatológia legmélyebb bugyraiba kalauzol Miike. Az elbeszélés tekintetében az ágyjelenet ellipszise jelzi a hirtelen váltást, ezek után a direktor egy erőteljes színszimbolikájú, bizarr rémlátomás-szekvenciát ékel be a sokkoló finálé elé, hogy aztán még utoljára szétzilálja a narratívát egy jókora fricskával. Mesterien felépített, megsemmisítő erejű, könyörtelen remekmű a Meghallgatás – de csak egy olyan tág tűrőképességű, szűk közönségnek ajánlható, akik a Guinea pig-sorozat címe hallatán nem egy burleszkre asszociálnak.
Extrák: Előzetes, képgaléria.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9714 |
