Baski Sándor
Svetat e golyam i spasenie debne otvsyakade – bolgár-német-szlovén-magyar, 2008. Rendezte: Stephan Komandarev. Írta: Ilija Trojanow. Kép: Emil Hristow. Zene: Stephan Valdobrev. Szereplők: Carlo Ljubek (Alex), Miki Manojlovic (Bai Dan), Hristo Mutafchiev (Vasko), Ana Papadopulu (Yana). Gyártó: RFF International / Pallas Vertigo/Emotionfilm / Inforg Stúdió. Forgalmazó: Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetsége. Feliratos. 105 perc.
Stefan Komandarev hangzatos című filmjéhez igazán könnyű frappáns katalógusszöveget szerkeszteni. A szocialista félmúlt feldolgozása, a hagyományok felélesztése, illetve átörökítése, a generációk egymásra találása – ezek lennének a kulcsszavak. A téma nagyon európai és nagyon aktuális, nem csoda, hogy elkészítésében a bolgár gyártó mellett német, szlovén és magyar partnerek is segédkeztek. A nemzetközi koprodukciós összefogások mindig dicséretesek, de többnyire középszerű, a demonstrálni hivatott tételeket iskolás módon felmondó kirakatfilmeket fialnak. Nincs ez másképp A világ nagy…esetében sem, noha nincs okunk kételkedni benne, hogy a bolgár közönség – vagy legalább egy része – sajátjaként éli meg ezt a történetet.
A főhős Alex egy a sok Németországban élő emigránsból. Még gyerekként került oda a nyolcvanas évek barátságtalan Bulgáriájából, hogy azután – ne csak képletesen, de ténylegesen is, egy autóbalesetben – elveszítse emlékezetét. Az amnézia, mint csontig koptatott klisé nem vall túlzott írói fantáziára, mégis alkalmat kínál rá, hogy a néző a fiúval együtt ismerhesse meg a családi disszidálás történetét, illetve az okokat, amelyek odáig vezettek. A kórházi ágyhoz siető nagyapa csalódottan szembesül vele, hogy unokája már a baleset előtt elfelejtette mindazt, amit gyerekkorában tanított neki az önbecsülés fontosságáról. Az elmagányosodott fiút kirángatja világfájdalmából, és elindulnak közösen az óhazába, s hogy az utazás spirituális és szimbolikus jellege még a leghátsó sorban ülő néző számára is egyértelmű legyen, mindezt egy tandem biciklin teszik meg. A mentális re-boot természetesen sikerrel jár, sőt az Identitás 2.0 is telepítésre kerül – az utazás közben megismert magyar lány személyében (Gryllus Dorka) még a szerelem is megtalálja hősünket –, így a tanmese teljes happy enddel zárul. Nem kétséges, hogy az elidegenedett másodgenerációs emigránsok számára a „vissza a gyökerekhez” programja fontos üzenet, de közvetítésére talán nem a másodlagos frissességű filmnyelvi és dramaturgiai eszközök a legalkalmasabbak.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/03 55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9705 |
