Teszár Dávid
Zero Woman: Red Handcuffs, 1974
A hetvenes évek nippon exploitation filmjeinek eme gyöngyszeme úgy indít, mintha Russ Meyer kezébe nyomtak volna egy kamerát Japánban: egy lengén öltözött go-go táncosnő eksztatikus vonaglását kísérhetjük figyelemmel, extrém felső gépállásból, zoomolásokkal megtoldva. A címszereplő beépített ügynöknő kalandjait elregélő további szcénák nem meglepő módon gondosan folytatják a megkezdett sormintát: softcore szex, brutális erőszak, autós üldözés, vérgejzíres tortúra, vaginális abúzus – a Toru Shinohara mangája alapján készült Zero Woman nagyszerű katalógusát adja a csúcsra járatott fércművek elengedhetetlen alkotórészeinek.
Yukio Noda alkotása azonban felülemelkedik a primér élvezkedésen és a nettó sokkoláson: dinamikus kézikamerás felvételei, kimerevített képei, gyakori variózásai a jitsuroku eiga apostolának tekinthető Kinji Fukasaku monumentális jakuzaeposzának (Jakuza ügyiratok) újszerű formai megoldásait idézik. Mégis, a pinky violence mozink poszterére pillantó néző csalódásra kárhoztatott: a telt ajkú, szembarát Miki Sugimoto által megformált, tűzpirosban virító Zero Woman hiába pózol elpusztíthatatlan szuperhősként, ha a játékidő legnagyobb részében csupán passzív elszenvedője a kegyetlen eseményeknek (igaz, ezt Ogami Ittót megszégyenító sztoikus nyugalommal teszi) – színesbőrű kortársai, Foxy Brown és Cleopatra Jones alighanem kiröhögnék a hongkongi Repülő guillotine-filmek trükkös lefejezéseinek hatásmechanizmusát idéző piros bilincsekkel harcoló hölgyet. A női börtönfilmek ékkövét jelentő Female prisoner scorpion-tetralógia főcímzenéjét lenyúló munka a korszak japán mozgóképeihez hasonlóan ügyel arra, hogy tartalmazzon némi politikai felhangot: az a jelenet, amelyben az amerikai haditengerészet „Hugyozni tilos!” tábláját levizeli az egyik gengszter, olyan leheletfinom kritika, mint a túszul ejtett lány kilétét elhallgató klántag hegesztőpisztollyal történő faggatása a nyomozók részéről (ez a kínzási epizód egyébként a Guinea pig, vagyis az egyetemes filmtörténet legbetegebb szériájának Devil’s experiment címre hallgató első részét előlegezi meg). A Zero woman-kult vonalon a dekád egyik legjelentősebb darabja, egyedüli versenytársaként csupán Norifumi Suzuki Sukeban-sorozata említhető.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 30. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9682 |
