Géczi Zoltán
Ilsa, She Wolf of the SS, 1975
Ilsa a legrettegettebb náci, a Führer holtig hű híve; az impozáns küllemű, 37D-22-35 méretekkel bíró szőkeség sebészorvos, háborús időben egy koncentrációs tábor parancsnoka. Modellértékű náci doktorként sátánian gonosz és őrülten eszelős, s miután a nemzetiszocialista államrend méltó keretet kínál legbelsőbb vágyainak gátlások nélküli kiélésére, napi rutinként végez szadista emberkísérleteket a rabokon. Szakterülete a kínkutatás; árja főszereplőnk a saját maga által felállított tudományos tétel bizonyításán munkál, amely szerint a nők fájdalomtűrő képessége nagyobb, mint a férfiaké.
Az Ilsa megkapó serénységgel törekszik a nem túlzottan kifinomult ízlésű, alantas izgalmakra éhes nézők totális kiszolgálására, egyszerre ex-, sex- és nazisploitation, szoft-pornó és torture movie, pompás műfaji fúzió; rendezője, Don Edmonds pedig tőrőlmetszett antitalentum és minősített elmekórtani eset. A cselekményvezetést, már ha egyáltalán lehet ilyesmiről beszélni, negyedórás blokkokra tagolják a főszereplő, Dyanne Thorne fizikai adottságait bemutató szexuális aktusok, a szoft-pornó jelenetek között pedig élveboncolás, cafatokra korbácsolás, végtagcsonkítás, elektromos óriásvibrátorral elkövetett tortúra, nagyformátumú belgyógyászati beavatkozások töltik ki a játékidőt. Az alapszabály, amelyet az Ed Wood (Tim Burton, 1994) című biopic producere is volt oly szíves megosztani a nyájas közönséggel („Mi az a dolog, amitől egy film sikeres lesz? Csöcsök!”), maradéktalanul érvényesül, de mintaértékű nazisploitation létére szinte valamennyi snittben felbukkan egy horogkereszt, a vértől csatakos műtő falát Adolf Hitler és Heinrich Himmler képei díszítik, a gore-faktor pedig bőven túltesz a klasszikus zombifilmek egynémely képviselőjén.
Bár a film végén Lager-Kommandant Ilsa tudományos kutatásait egy közvetlen közelről leadott, arcra célzott lövés végzi be (szétrobban a feje!), főhősnőnk utóbb feltámadt, hogy az arab sejkek háremében (Harem Keeper of the Oil Sheiks, 1976), egy sztálini lágerben (The Tigress of Siberia, 1977), illetve egy elmegyógyintézetben (The Torturer, 1977) gyarapíthassa szakirányú tapasztalatait. Miként a nyitóepizód, a folyamodványok is hibátlanul perverz, elképesztően ostoba és brutálisan véres thrash-filmek – 2007-ben, ezen sorok írásakor már nincs olyan producer a földkerekségen, aki hajlandó volna finanszírozni egy ilyesféle műalkotást.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 28. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9679 |
