Varga Zoltán
Psycho II – amerikai, 1983. Rendezte: Richard Franklin. Szereplők: Anthony Perkins, Vera Miles. Forgalmazó: Budapest Film. 108 perc; Psycho III – amerikai, 1986. Rendezte: Anthony Perkins. Szereplők: Anthony Perkins, Diana Scarwid. Forgalmazó: Budapest Film. 88 perc.
Csak Hitchcock halála után vette a bátorságot a Universal, hogy a Psycho etalonjához folytatást csatolva kiengedje az elmegyógyintézetből Norman Batest, a motelvendégek vesztére és a horrorrajongók meglepetésszerű örömére: a Psycho II – ez a slasher akkori kelendőségének is köszönhető – bombasikernek bizonyult. A Psycho III azonban megbukott, s a sorozat befejező része (Psycho IV – A kezdet, 1990) tévéfilmként készült el. Bármily ambivalens legyen is a megítélésük, mégis figyelemreméltó munkák, mert bár folyamatosan utánozzák az eredetit, azt is jelzik, hogy nem versenyezhetnek vele, s a múlt megidézésének lehetősége és lehetetlensége mindannyiuk alapvető mozgatórugója. Közülük a Psycho II a kevésbé kreatív, jóllehet az övé a leghálátlanabb szerep is: arra vállalkozik, hogy 23 év elteltével visszahozza Normant úgy a fikció, mint a kortárs mozi világába, s a megtalált normalitásból újra az őrületbe kergesse őt. A Psycho II ígéreteit az Anthony Perkins által rendezett harmadik rész váltja be, amely Norman rémálomszerű birodalmába oly módon vezet be, mintha az első rész remake-je volna azzal a döntő különbséggel, hogy kezdettől fogva Bates a főszereplő, és mindvégig ismerjük a borzalmas titkot. A Psycho III elsősorban a Perkins felől értelmezhető személyesség és a míves stílus miatt igazi kuriózum – Bruce Surtees rembrandti ihletettségű képalkotása és Carter Burwell bizarr, olykor zörejértékű zenéje a film ízléstelen mozzanatait is képesek feledtetni. A harmadik epizód bensőségességét viszi tovább a Psycho IV, amelyben Norman fölidézi gyermek- és ifjúkorát, s lehetősége adódik, hogy végleg lezárhassa a múltját. Amire az alapmű nem vállalkozott, azt a folytatásoknak köszönhetjük: ezek a filmek állítják előtérbe igazán Norman Bates sorsában és karakterében a tragédiát.
Exrák: Semmi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/01 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9644 |
