Kárpáti György
Mesrine: L'instinct de mort – francia, 2008. Rendezte: Jean-François Richet. Írta: Abdel Raouf Dafri. Kép: Robert Gantz. Zene: Marco Beltrami és Marcus Trumpp. Szereplők: Vincent Cassel (Jacques Mesrine), Cécile De France (Jeanne Schneider), Roy Dupuis (Jean-Paul Mercier), Gérard Depardieu (Guido), Gilles Lellouche (Paul). Gyártó: La Petite Reine / M6 Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 132 perc.
Jövőre lesz harminc éve, hogy a hatvanas-hetvenes évek első számú francia közellenségét, a gengszter-médiasztár Jacques Mesrine-t a nyílt utcán kivégezte a rendőrség. Ellentmondásosságát tucatnyi könyv, tanulmány és újságcikk mellett most egy róla készült kétrészes film is igyekszik bizonyítani, a témától való túlzott félelem ambivalens olvasatában.
Mesrine ismertségét és jelentőségét folyamatos médiajelenléte tudatosította a lakosságban, életének kasszandrai lezárulását a médiában megjelent felvételeknek köszönhetően egy egész ország látta: a rendőrség által fényes nappal rommá lőtt holttest képe a liberalizmusáról ismert gall népből hatalmas felháborodást váltott ki, az elkövetett bűncselekményektől függetlenül megkérdőjelezve azt a rendőri eljárást, amellyel a tömeggyilkos életét kioltották.
Ennek ismeretében az alkotók mindent élére állítva tálaltak: modorosságig menő precizitással igyekeztek az életút legfontosabb(nak vélt) momentumait rekonstruálni, de a naplószerűségben a bűntettek mellett éppen a karakterek, jellemek és motivációk vesznek el. Különösképpen a második rész korlátozódik a historizálás szintjére: egymást váltják az akciók és bűnügyek, melyeket dátummal és helyiségnévvel indexelnek dokumentumszerűen, a minden jelenetben tolakodóan előtérben lévő Mesrine (Vincent Cassell túljátszott alakításában) pedig minden más karaktert megfojt maga körül. Igaz, a szereplőknek esélyük sincs a villanásnyi idő alatt röpke asszisztálásnál többre, mivel a többségüket rövid úton likvidálják– még mielőtt bármilyen betekintést kapnánk jellemükbe. A hölgyek még inkább csak a díszlet részei: sem feleségek, sem szeretők nem mélyítik igazán a gengszter figuráját, de ugyanilyen felszínesen elsikkad Mesrine családjával és gyerekeivel, valamint mentorával való viszonya is.
A Halálos közellenség a temérdek bankrablás, emberrablás, gyilkosság, szökés miatt bőséges tartalommal bír, eseményei az elsődleges alkotói szándék és a bennük rejlő akciópotenciál okán kihagyhatatlannak bizonyulnak; ám a történetmesélés módja, a térbeli és időbeli ugrások, valamint az ebből fakadó elliptikusság miatt sérülő dramaturgia következtében jelentős költségvetése ellenére sem lép túl egy kétrészes tévéfilm színvonalán. Legfőképp pedig nem hozza közelebb a nézőhöz Jacques Mesrine-t, aki homályos ideológiák, mítoszok és vélt-valós traumák ellenére sem válik többé egy nyerészkedő gengszternél. Ilyenből pedig bőven láttuk már karakteresebb, összetettebb figurákat a filmtörténetben.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/01 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9638 |
