Tüske Zsuzsanna
The Women – amerikai, 2008. Rendezte: Diane English. Írta: Diane English és Clare Boothe Luce. Kép: Anastas N. Michos. Zene: Mark Isham. Szereplők: Meg Ryan (Mary Haines), Eva Mendes (Crystal Allen), Annette Bening (Sylvia Fowler), Jada Pinkett Smith (Miriam Aarons), Debra Messing (Edith Potter). Gyártó: Jagged Films / New Line Cinema / Shukovsky / Picturehouse. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 114 perc.
A mindezidáig csupán vidám tévésorozatok (Murphy Brown, My Sister Sam) írójaként bemutatkozó Diane English első rendezői munkájával nem csupán újabb bizonyítékkal támasztja alá a „női film” elnevezésű piaci kategória létezését, de a hímvonal teljes kiiktatásával rá is erősít a jelenség örökzöld árnyalataira. Remake-komédiája mind a férfiszereplők hiányával, mind a cselekményváz megőrzésével hű marad az 1939-es Asszonyokhoz, amelyet George Cukor rendezett Claire Boothe Luce népszerű színpadi szatírájából (a későbbiekben pedig többek közt Fassbinder is feldolgozta, New Yorki asszonyok című tévéfilmjében).
Az alaptörténet tehát változatlan maradt: hősnőjét, Mary Haines-t valódi arculcsapásként éri a hír, hogy férje megcsalja egy csábos eladólánnyal, aki ráadásul a Saks-ban, New York legfelkapottabb és legelegánsabb pletykafészkében dolgozik. Mindez nem csak a házasságát sodorja zátonyra, de kislányával és három – többnyire hűséges – barátnőjével való viszonyát is felforgatja, kiadós vihart kavarva a felső tízezer dámáinak kristálypoharában. Amellett, hogy fél tucat hollywoodi dívát verbuvált az újrajátszáshoz, a rendezőnő formai jegyeket tekintve is igyekezett leróni tiszteletét a klasszikus előtt: többek között fekete-fehérbe fordítja az eredeti monokróm alkotás Technicolor divatbemutató-jelenetét, egyfajta fordított tükörképet teremtve Cukor önreflektív formajátékának. Tartalom szempontjából azonban English nagyot hasal a glancos-glamúros padlón, ugyanis – elődeivel ellentétben – nem kívánja iróniával szemlélni saját szereplőit, inkább szelíden vállon veregeti őket. Így aztán a végeredményben nem csak a maró szatírát, de a humor egyéb forrásait is könyörtelenül maga alá temeti a közhelyekkel és masszív mennyiségű plasztikával derűsre igazított asszonyarcok nyomasztó birodalma.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/01 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9634 |
