Kolozsi László
Sztuczki – lengyel, 2007. Rendezte és írta: Andrzej Jakimowski. Kép: Adam Bajerski. Zene: Tomasz Gassowski. Szereplők: Damian Ul (Stefek), Ewelina Walendziak (Elka), Tomasz Sapryk (Stefek és Elka apja), Rafal Guzniczak (Jerzy), Iwona Fornalczyk (Stefek és Elka anyja). Gyártó: Kino Swiat / Zjednoczenie Artystów i Rzemieslników. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 95 perc.
A vélt apa. Ha lenne címe e rovat írásainak, ezt a címet adnám az Andrzej Jakimowski második filmjéről szóló kritikának. Ezzel is jelezve, hogy bár apatörténetről van szó, ez itt nem a szokásos apa-fiú egymásra-találás történet. És nem is csupán egy harmatos közép-európai Így jöttem mese. Nyár van, némelykor kifejezetten szép, némelykor kifejezetten elhanyagolt kisvárosban járunk, az utcák porosak, álmos fúvósok brummogása hallik, az élesen kék ég előtt fehér galambok köröznek. A díszletek közt nem csupán egy fiú felnőtté válásának történetét látjuk, sokkal inkább egy tanmesét arról, hogyan tanítanak bennünket a gyerekek. Hogyan befolyásolják a véletleneket, és a véletlenek segítségével az életünket. Hogy egyáltalán nem mindegy, keresztbe teszik-e értünk az ujjukat. És éppen ezért a Cselek közelebb áll a magyar gyerekfilmekhez (mondjuk Csukás István műveihez), mint a film kapcsán emlegetett Emir Kusturicához.
Jakimowski már-már bántóan sárga filmje szokatlanul szépen tagolt, nem csak a képkivágások eredetiek, nem csak a külsőségek, a galambok elröppenése, az álmos kisváros utcái a vasúti vashíddal, de a filmbéli belső rímek is: Stefek, a kis főhős (Damian Ul remekel szerepében) – aki apjának vél egy fekete öltönyös férfit a helybeli vasútállomáson – számtalanszor merészkedik oda a galambok ketrecéhez, mindig a vasútállomáson lóg, ólomkatonáit a sínekre teszi, meghatározva a film monoton ritmusát. Mintha az egyetlen gyerek lenne az egész városban. Testvérén, a szép, szeplős Elkán (akinek egy autószerelő udvarol) és rajta kívül mintha alig mozdulna bárki is a városban. Legfeljebb csak a csinos szomszéd lány. Egyébként mindenki lusta és álmos. Itt tényleg csak egy gyerek segít, hogy valami mozduljon. Nem csak egy apa és egy fiú talál egymásra – hogy egymásra talál-e, az mindvégig kérdéses –, de a városka élete is lassan megváltozik. Élénkebbek lesznek lassan a színek. Nem lesz több a remény, csak valahogy élhetőbb lesz az élet, ízesebb a sör, édesebb a dinnye a völgyben fekvő kisvárosban.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/01 55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9631 |
