Schreiber András
A mobiltévé új korszakot nyitott a televíziózásban; jut Nagy Testvér mindenkinek.
Képek háborúja – ötven évvel ezelőtt a mozi és a televízió harcát értették alatta. Ma ha beütjük az internetes keresőbe a „screen” és „war” szavakat, hamar rájövünk, hogy a nézőkért folytatott versenyben már alig számolnak a stratégák a mozival. A képernyők háborúja ez, ahol a „big screen” nem a filmvásznat, hanem az óriás plazmatévét jelenti, és ahol a legkisebb versenytárs apró méretét mozgékonyságával ellensúlyozza.
A mobiltévé, a televízió és az internet által felosztott képernyő-csatatér legfrissebb harcosa 2005 végén érkezett meg, először Dél-Koreába, majd Japán és az Egyesült Államok után hamarosan Európában is elindultak az első maroktévé-szolgáltatások. A digitális átállás nálunk is forradalmasíthatja a televíziózást: a digitális műsorszórásban a vétel nem érzékeny a mozgásra, nem kell otthon, helyhez kötve tévézni, az újgenerációs mobiltelefonokkal az adás bárhol nézhető. Tegyük hozzá: a képernyők harca már a digitális televíziózás előtt eldőlt, az eladási számok, a mobil elterjedése ugyanis eleve a maroktévének kedveznek. Teljes lefedettség mellett jut Nagy Testvér mindenkinek. Kis média-evolúció: a televíziózás hajnalán a rokonokkal, barátokkal, szomszédokkal együtt csodált készülék közösségi élmény volt, majd a rohamosan növekvő számú tévék és számítógépek rendre átírták a családi programokat, végül a maroktévé most a személyre szabott magányos televíziózás egyéni élményével riogat. Idézet egy, a szép új világot beharangozó újságcikkből: „A mobiltévézés kényelmes szórakozási vagy információszerzési forma lesz. Munkába menet vagy hazafelé máris látható a program, a háziasszonyok az este vagy reggel futó főzőcskeműsorokat felveszik a mobilra, és nem kell a receptírással bajlódniuk. A lelátó távoli soraiban is jól láthatók a kis képernyőn a játékosok, miközben érezhető a meccs hangulata is, és otthon este nem kell veszekedni a meccset néző férjjel, mert a feleség a mobilt másodtévéként használva nézheti a szappanoperát.” A mobiltévé tehát nem csak mozgásban tartja a tévénézőt, de egy sor emberi érintkezéstől is megfosztja. Igaz, a folyamat nem most kezdődött, mióta a mobil berobbant az életünkbe, szinte már alig beszélgetünk egymással. Helyette inkább telefonálunk, és az nem ugyanaz. A beszélgetés, ha nem telefonon át zajlik, hanem „hagyományos” módon, ma már kényelmetlennek számít, elszoktunk tőle, mert már régóta nem folytatunk egymással valódi dialógust. Ha ma négy-öt magyar összehajol, szinte biztosak lehetünk, hogy nem egymással beszélgetnek, hanem mobiloznak. A mobiltévé csak betetőzi ezt a folyamatot. Ugyan ki akar a vonaton, villamoson, autóbuszon a vele szemben ülő utastársával beszélgetni, ha tévézhet is helyette!?
És ugyan ki akarna moziba menni, amikor ott a maroktévé!? A képernyők háborújában senki nem számol a filmvászonnal, mert a kényelmes néző sem számol vele, többnyire otthon, DVD-n, tévén és az interneten keresztül jut filmélményhez. A kérdés az, ha a mozitermek végleg kiürülnek, készülnek-e még valódi filmek? Ha a moziban keressük a választ, nem lehetnek illúzióink: a mozi halálra van ítélve. A filmesek rendre technokrata jövőt álmodnak, a technokrácia rideg konstruktivizmusa pedig kiveti magából a művészetet. Idegen test. Hozzáadott érték nélkül azonban a képernyő önmagában nem több mint kiürített eszköz, a mobiltelefon sem lehet több annál, amire eredetileg tervezték: a kommunikáció egyszerű, zsebre tehető eszköze. Szerencsére sokan kísérleteznek az új médiummal (a mobilfilmekről lásd: Filmvilág, 2006. július), de mozi nélkül, szeparált maroktévéken a film már nem lesz ugyanaz.
Persze ne legyünk igazságtalanok: nem a miniképernyő öli meg a szélesvásznat, hanem a kényelmességünk és a cinizmusunk. Szomorú, de gyakori nagyvárosi életkép: egy baleset helyszínén a bámészkodók mobilkamerájukkal örökítik meg az esetet, legyen mit mutogatni ismerőseiknek. Ha majd elérkezik az utolsó mozielőadás ideje, vajon hány nézőre lehet számítani? És közülük hányan érkeznek majd csúcsmobillal felszerelkezve!?
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2009/01 48. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9624 |
