Pápai Zsolt
Jack, Jack – magyar, 2008. Rendezte: Galler András. Írta: Köbli Norbert. Kép: Szőke János és Hámori Tamás. Szereplők és zene: Mester Tamás, Zana „Ganxsta” Zoli, Papp Szabolcs, Tóth Tibor. Gyártó: Next Station Productions. Forgalmazó: Budapest Film. 96 perc.
A valóságshow korunk színvonaltalanságát tökéletesen leképező műsortípus, amelyben elég a játékosoknak a köldöküket vakarászniuk ahhoz, hogy részük legyen akár sokszorosan tizenöt perc hírnévben. A valóságshow eredendően teljesítményellenes találmány, ezért mindig izgalmas olyan vállalkozásokat nézni, amelyek megpróbálnak valamiféle teljesítményt mégiscsak mögétenni.
A Jack Jack eredetileg valóságshow-nak indult, de – talán mert a résztvevők dolgoznak (is) benne – végül valami egészen más lett. Minden azzal kezdődött, hogy az önkéntes amerikai száműzetéséből hazatérő zenész, Mester Tamás supergroupot szervezett Ganxsta Zoli, Papp Szabolcs (Supernem) és Tóth Tibor (Hooligans) részvételével egy lemez elkészítésére. A megfelelő szponzorok becserkészése után a csapat egy komplett stúdióval felszerelkezve leköltözött Dunaharasztira, és három hónapra szabad kezet kapott. A projekt egyre dagadt, de a mellé körítendő valóságshow tervét szerencsére hamar elvetették – helyette egy egész estés, fekete-fehér rockumentary készült, amely a dalok megszületésének folyamatát, illetve a zenészek együttlétének izgalmasabb pillanatait rögzíti.
A kliprendezőként ismert Galler András egyrészt a bulizás–másnaposság–munka háromszögében zajló kalandos hétköznapokról tudósít, másrészt villámvallomások útján a zenészek lelkivilágát is igyekszik feltérképezni. Ezek a miniinterjúk és interjútöredékek kifejezetten jól állnak a filmnek, kivált Ganxsta Zoli és Papp Szabolcs hol őszintén és kőkeményen primitív, hol üdítően szellemes, hol pedig rokonszenvesen kitárulkozó megnyilvánulásai izgalmasak.
Eközben a háttérben formálódik a produkció, és bejátszásokat láthatunk a próbakoncertből. A végeredmény különösebb meglepetéseket nem tartalmazó, viszont lendületes szalonrock, nemzetközi mércével tucatzene, amely azonban a hazai színtéren működőképesnek tetszik. Lehet szeretni, lehet utálni (számomra például teljességgel érdektelen az efféle muzsika), de az vitathatatlan, hogy munka van benne.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/12 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9610 |
