Sepsi László
Body of Lies – amerikai, 2008. Rendezte: Ridley Scott. Írta: David Ignatius regényéből William Monahan. Kép: Alexander Witt. Zene: Marc Streitenfeld. Szereplők: Leonardo DiCaprio (Roger Ferris), Russell Crowe (Ed Hoffman), Mark Strong (Hani), Golshifteh Farahani (Aisha). Gyártó: De Line / Scott Free Productions. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 128 perc.
Míg testvére, Tony – aki hol több, hol kevesebb sikerrel tapogatja ki a klipesztétika és a műfaji filmek lehetséges kapcsolódási pontjait – a Deja vu-vel elkészítette az időgép-tematika talán legönreflektívebb, egyben legtechnikásabb képviselőjét, Ridley Scott az új évezredre betagozódott a rendszerint biztos minőséget produkáló, de újszerűt ritkán felmutató alkotók sorába. Az Amerikai gengszter vagy a Mennyei királyság masszív biztonsági játéka az adott műfajok kedvelőinek ugyan szerezhetett néhány kellemes percet, de aki a Szárnyas fejvadász és az Alien zsenialitását kereste a gyöngyvásznon, az inkább csak száznegyven percnyi csalódásra számíthatott.
Mindez elmondható a Hazugságok hálójáról is: a Leonardo DiCaprio által játszott Ferris ügynök kiábrándulásának története csupán árnyéka Rick Deckard megvilágosodásának, miközben a két megváltástörténet (ha nem is kínosan, de) rímel egymásra. Akik huszonöt éve replikánsok voltak, ma terroristák, ami ködös-füstös cyberpunk nagyváros, ma a veszett kutyákkal és szeméttelepekkel díszített Amman, melynek sötét zugaiban ugyanolyan manipulatív és kétes figurák bujkálnak, mint 2019 Los Angelesében. A feszes kémthriller lehetősége mindezek ellenére hamar elsikkad, Scottot ezúttal jobban érdekli hősének lelkivilága és a tanulságok, mint holmi feszültségkeltés – csak éppen Ferris-nél bármely mellékszereplő izgalmasabb karakter, és a Hazugságok hálója az USA külpolitikáját tekintve sem lep meg sok újdonsággal.
9/11 után egy Sziriánával és egy Redacteddel (valamint négy Ministry-albummal) csak az nem tudja, hogy a „war on terrorism” mocskos játék, akinek még mindig 2002-t írnak a naptárában. A G. I. Jane rendezőjének – hőseiben is tetten érhető – kiábrándulása izgalmas látvány, de a körítésként felbukkanó közhelyek még így is kevés eséllyel pályáznak a néző katartikus megvilágosodására.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/12 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9608 |
