Varró Attila
Quantum of Solace – brit–amerikai, 2008. Rendezte: Marc Forster. Írta: Paul Haggis, Neal Purvis és Robert Wade. Kép: David Arnold. Zene: Roberto Schaefer. Szereplők: Daniel Craig (James Bond), Gemma Arterton (Fields), Olga Kurylenko (Camille), Mathieu Amalric (Greene), Judi Dench (M), Jeffrey Wright (Leiter). Gyártó: MGM / Columbia / Danjaq / Eon / United Artists. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 106 perc.
Ian Fleming Quantum of Solace című pár oldalas írása 1959-ből az életmű legfurcsább darabja: a szokásos kalandos kémsztorik helyett egy könyörtelen lelki terrorba forduló párkapcsolat karosszékből előadott tanmeséje, amely végén a 007-es ügynök azzal az érzéssel távozik vendéglátója bahamai otthonából, hogy a hétköznapi drámákhoz képest akciódús élete nem több unalmas taposómalomnál. A Szörnyek keringőjét, a Papírsárkányokat és más didaktikus filmdrámákat jegyző Marc Forstert feltehetőleg a rendhagyó novella alapján ültették a friss Bond-film rendezői székébe, aki az enigmatikus címen túl a hangvételt és a tempót is átvette a rövidke alapműből.
Noha Forster filmje pont ott folytatja a történetet, ahol a Casino Royale véget ért, a tematikai köteléken túl (Bond halott barátnőjét megbosszulandó veti magát egy rejtélyes öko-maffia főkolomposai után) nem sokban illik Campbell 2006-os trendfordító remekművéhez. A cselekmény kétségtelenül csavarosabb, és a tét is emelkedik, A quantum csendje azonban súlyos sérüléseket szenved a széria legfőbb területét jelentő akció-fronton: Forster nem csupán visszalép a Casino Royale örömteli klasszikus vágástechnikájától a manapság oly népszerű ostoba gyorsmontázs-stratégiára (megfosztva a fizikai teljesítményeket a nekik kijáró látványértéktől), de ráadásul az akciójeleneteket aránytalanul illeszti a szövegbe: a felütés érdes autós hajszájától és wuxiákat idéző bravúros közelharc-koreográfiájától egyre összecsapottabb összecsapásokon és fárasztóbb átkötéseken keresztül jutunk el a Bond-filmek történetének legérdektelenebb záróküzdelméig.
Flemingnél a „quantum of solace” (kb. a „kényelem foka”) kifejezés egy kapcsolat kötőerejének mértékegységét jelenti, ami a vonzalom teljes elmúlásánál éri el a nullát – Forster filmjénél ez a cím az eseménytelenség mérőszámává válik, amely az izgalom halálával jut el a sajnálatos zérusértékig.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/12 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9602 |
