Forgács Nóra Kinga
Good – brit–német, 2008. Rendezte: Vicente Amorim. Írta: C. P. Taylor színdarabjából John Wrathall. Kép: Andrew Dunn. Zene: Simon Lacey. Szereplők: Viggo Mortensen (Halder), Mark Strong (Bouhler), Jason Isaacs (Maurice), Steven Mackintosh (Freddie), Steven Elder (Eichmann). Gyártó: Good Films / Miromar. Forgalmazó: LaurinFilm. Feliratos. 96 perc.
A hitleri Németországban játszódó filmek számát szaporító Good hőse, John Halder (Viggo Mortensen) melodrámába illő értelmiségi figura: irodalmárkarrierje parkolópályán, feleségétől elhidegült, édesanyja súlyos beteg, az otthona leginkább egy elmeosztály társalgójára emlékeztet, a szorongó férfit pedig csak pszichoanalitikusa és legjobb barátja, a zsidó származású Maurice (Jason Isaacs) hallgatja meg. Mikor felsőbb körök felfigyelnek első regényének néhány „erényére”, és egy hamvas szőke egyetemi diákja is a karjaiba omlik, a lelkiismerettel lefutott rövid tiszteletkör után Halder a felemelkedés és a kétes értékű boldogság mellett dönt, választásai pedig az irányítása alól kifutó események sorát indítják el.
A tanulság érthető: nem kell ahhoz feltétlenül rossznak lenni, hogy az embert az irányítása alá vonja a hatalmi gépezet rejtett mechanizmusa. A célkitűzés már kevésbé világos. Felsejlik a témában rejlő drámai potenciál: Halder túl későn ismeri fel az események valódi arcát és a saját felelősségét, tulajdon gyengeségének jóvátehetetlen következményeivel szembesülve végül önmaga ellenhősévé válik. Viggo Mortensen egy ilyen karakter megformálására nagyszerű választás, a legutóbbi két Cronenberg-filmben (Gyilkos ígéretek, Erőszakos múlt) bizonyította, hogy takarékos játékmódjával alakja megfelelő fókusza lehet a drámai erővonalaknak. A mozi mégis éppen ezt a ziccert hagyja ki, el-elveszíti a fókuszt, a szálakat lazábbra engedi, a fordulatok helyett az epizódokra terelve a figyelmet fékezi a hatást: ezáltal sikerül a kisember nézőpontját érvényre juttatnia, ám egyedül a záró jelenetekben tudja megragadni hőse abszurd tragédiáját. Így a C. P. Taylor színpadi műve alapján készült adaptáció díszleteivel és jelmezeivel, felvetett kérdéseivel és számos eltalált epizódjával intelligens illusztrációja a történelem egy traumatikus korszakának, de nem sokkal több ennél, Halder sorsa pedig akkor kezdi el őszintén érdekelni a nézőt, mikor a film éppen véget ér.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2008/12 57-58. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9601 |