Nevelős Zoltán
Burn After Reading – amerikai, 2008. Rendezte és írta: Joel Coen és Ethan Coen. Kép: Emmanuel Lubezki. Zene: Carter Burwell. Szereplők: Brad Pitt (Chad Feldheimer), George Clooney (Harry Pfarrer), John Malkovich (Osborne Cox), Frances McDormand (Linda Litzke), Tilda Swinton (Katie Cox), Richard Jenkins (Ted Treffon). Gyártó: Mike Zoss Productions / Relativity Media / Studio Canal / Working Title. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 96 perc.
„Lúzer… lúzer… lúzer…” – mondja a Frances McDormand által alakított férjvadász, amint villámgyorsan végigszáguld a párkereső internetes oldalon arcképpel jelentkező férfiak listáján. A Coen fivérek az Oscar-díjas, vérfagyasztó Nem vénnek való vidék után nem egészen egy évvel bemutatott komédiájukban pontosan ugyanezt a címkét osztogatják zseniálisan megfogott figuráikra, akiket a kémfikció útvesztőiben zavarnak indítanak észvesztő ámokfutásra. Ehhez képest a cselekmény bámulatosan hétköznapian indul, két eleinte különálló szálon: az elsőben két középkorú pár házassága omladozik, a másikban egy magányos nő keresi önmagát és leendő hitvesét. A főszerepeket játszó színészek, John Malkovich, George Clooney, illetve Frances McDormand és Brad Pitt a tőlük megszokottnál szélesebb gesztusokkal komédiáznak – előbbiek mint vérprofi hírszerzők, utóbbiak mint ügyeskedő civilek. A sztárok kellemetlenebbnél kellemetlenebb helyzetekben bizonyíthatják figuráik balfácánságát és demonstrálhatják rendkívül mulatságosan jellemük defektjeit, de az igazi muri csak akkor kezdődik, amikor a két cselekményszál egymásba bonyolódik bizonyos rossz kezekbe jutott információk miatt. Az edzőteremben elhagyott, titkos adatokkal teli CD olyan MacGuffin, amiről elejétől fogva tudni lehet, hogy értéktelen, mégis képes egyre katasztrofálisabb helyzeteket előidézni, ahogy a becsületes megtalálók először jutalomra számítanak visszaszolgáltatásáért, majd zsarolással próbálkoznak, később pedig nemzetközi kémkedésre adják fejüket, míg végül mindenki nagyon rosszul jár. Mindez „napjaink idiotizmusát” illusztrálja – ahogy John Malkovich figurája fogalmaz az egyik jelenetben –, és pontosan ez az, amivel több az Égető bizonyíték profin megírt vígjátéknál. Vidám kis tablójuk csupa olyan alakot vonultat fel, akik saját boldogulásuk iránti eszeveszett buzgalmukban nem veszik észre, hogy saját sírjukat ássák. Ki a pénztől, ki a partnercserétől, ki a plasztikai műtéttől várja a boldogságot, de alapvetően senki nem bízik a másikban. Szomorú ügy, úgyhogy legjobb nevetni rajta.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/12 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9597 |
