Tüske Zsuzsanna
Goda Krisztina szélhámos-thrillerében a romantikus komédia mulatságos alaphelyzete kap sötét tónust.
Úgy tűnik, ha magyar műfaji filmről van szó, mára állandósult témává vált, hogy a szerelemre éhes nőket hazug romantikával húzzák csőbe, és a kíméletlen férfielme alkotta tervet a valódi érzelmek megjelenése írja felül. A jelenséggel mindeddig csupán a divatos, Valentin-napi szívparádéhoz kanyarított romantikus vígjátékok kapcsán találkoztunk (S.O.S. szerelem!, 9 és fél randi), ezúttal azonban az alapszituáció – a női célközönség tekintetében rendhagyó módon – szélhámos-thriller formájában került vászonra.
A Goda Krisztinától megszokott hamiskártyás, központi férfialak idei filmjében, a Kaméleonban (akárcsak a Szabadság, szerelem vízipólósa esetében) ismét a főhős helyét foglalja el. Az intézetben nevelkedett Gábor (jól működő sármját és egy hűséges gyermekkori barátot leszámítva) nem sok mindent mondhat magáénak. Napi tevékenysége abban merül ki, hogy takarítói munkája mellett a szemétből szerzett információk alapján körmönfont terveket eszel ki társával, Tibivel, a romantika után sóvárgó, csalódásoktól tépázott nők kifosztására. Az akciókat Gábor ellenállhatatlan csáberejére és az áldozatok kétségbeesett hiszékenységére építik fel, és céltudatos, lélektelen pontossággal hajtják végre. A hervadó virágokon átgázoló selyemfiú azonban egy nap rájön, hogy az elkeseredett szingliktől hemzsegő irodaházaknál is zöldebb legelő lehet egy pszichiátriai rendelő, ahol a páciensekről készült videofelvételek még hatékonyabbá tehetik a vadászatot. Friss prédájának egy lesérült balerinát választ, aki – jó anyagi hátterét leszámítva – mindenben ellentmond az eddigi kritériumoknak: fiatal, vonzó és a sérüléséből fakadó lelki problémája ellenére is határozott személyiség. Az újszerű kihívásnak Gábor képtelen ellenállni – ezzel saját maga lép az elkerülhetetlen csapdába, ami ez esetben is az igazi szerelem.
A Kaméleon alapmotívumai tehát akár egy hamisítatlan romantikus komédia elemeiként is működhetnének, amivel a film egy bizonyos pontig el is játszik: idővel azonban uralkodóvá válnak a sötét tónusok, és a fokozódó veszélyhelyzet óvatos adagolásával thriller-szerkezet épül fel, amely ráadásként olyan, klasszikus noir-elemekkel is ötvöződik, mint a hős kiszolgáltatottá válása, a fatalizmus és az erőteljes véletlendramaturgia. Igaz, mindez vértől és valódi fizikai akciótól jobbára mentesen jelenik meg, ám az egyes jeleneteken belüli suspense és a párhuzamos montázsok alkalmazásának köszönhetően a feszültség fenntartása ettől még kifogástalan marad.
A saját szűk és fullasztó közegében lavírozó „magyar dzsigoló” története – akárcsak az elégtételt szolgáltató romantikus vígjátékok esetében – egyfajta válasz a férfiaktól elszenvedett sérelmekre. Már a forgatókönyv is könnyek és rossz tapasztalatok nyomán született (az alkotókat a Csak szex és más semmit követően összetört szívű nőktől kapott levelek ihlették), így a Kaméleon elsősorban a női közönséghez szól – sőt a homoszexualitás témáját bevonva még odáig is elmerészkedik, hogy magát a hamis szerepek káoszában vergődő férfihőst is fokozatosan átalakítja kiszolgáltatott női figurává. A női nézők határozott megcélzásától Goda Krisztina filmje mégsem veszti el sokarcúságát. Nem csupán műfaji sokszínűsége, de szerzői stratégia tekintetében is szinte azonos helyzetben van az Antal Nimród által rendezett Kontrollal: fordulatokban gazdag, feszes cselekményű románc-thrillerként és erőteljes, sötét árnyalatokkal felfestett identitásdrámaként egyaránt tökéletesen működik.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/12 55. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9596 |
