Bikácsy Gergely
Még életében fogalommá vált együttérző, de tárgyilagos alkotói módszerére a kifejezés: „Ember-lépték”.
„Elképesztő, hogy az élethez képest mennyire szürkék a filmek. A jövő filmművészetétől azt várom, hogy kimondja a ma még kimondhatatlant” – írta valamikor. A jövő filmművészete helyett ő mindenesetre megtette, amit tudott, és valamivel többet.
Minden filmje valamiféle nyomozás. Titkos bűnök, szándékosan elhallgatott, titokban tartott gaztettek feltárása. Itt nemcsak a bűnözők, de az egykori, még élő áldozatok is rejtőzködnek. Ember Judit különös érzékenységgel, nagyon mély együttérzéssel fordult hozzájuk. Ott ült az asztaluknál, máskor a szoba sarkában, ott van a képen, makacsul kérdez, de nem sugalmazza vagy kreálja a válaszokat. Egy filmkockáján sem közönyös kívülálló, és egy filmkockáján sem tolakodott hamisan áldozat-hősei közé. Úgy végezte a titkos dolgok feltáró munkáját, ahogyan az 1958-ban kivégzettek, Nagy Imre és társai csontjait tárták fel az ő Újmagyar siralom című dokumentumában.
Egyik filmjében elhangzik egy helyszín, egy dél-alföldi község neve: Átokháza. Csak a valóság tud ilyet kitalálni… Mégsem hiszem, hogy hitt az átkok győzelmében. Korai filmjeiben ilyen játékos mondókák is fontosak voltak: „Tón-a-lud-átusz / visszausz-meg-átusz.”
„Valamennyi filmem alanyi dokumentumfilm, ezek rólam szólnak akkor is, ha mások sorsa bontakozik ki a vásznon. Ezek az én történeteim: úgy beszélek magamról, hogy másokba bújok”.
Hamar fogalommá vált alkotói módszerére ez a kifejezés: „Ember-lépték”.
Hatalmas feltáró munkát végzett. Alaposan ismerte már tárgyát, amikor elindult a kamera. Az igazságot azonban a kamera tárta fel, számára is, maga a forgatás. „Manapság nem oly kacér a lét, hogy csak úgy magától feltárulkozzék. S gyanítom, hogy soha nem is volt” – mondta valamikor. Több nagy filmje is a passiójáték hangulatát sugározta vagy Káin és Ábel történetét.
A Pócspetri forgatásáról írta: „Úgy sírtam, hogy ők nem tudták, miért sírok, de én tudtam, hogy ők miért sírnak”. Nem lehet tovább magyarázni.
„Maraton életre-halálra” volt egy híres amerikai közönségfilm címe, melyben valaki nagy bűntények, nagy gyilkosok nyomába ered. A bűnök sokasodnak, és hosszú-hosszú üldözésverseny lesz hősünk sorsa. Sokszor gondoltam rá, hogy Ember Judit is ilyen maratonfutó. Életműve „maraton életre-halálra”.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/12 43. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9589 |
