Baski Sándor
Kærlighed pa film – dán, 2007. Rendezte és írta: Ole Bornedal. Kép: Dan Laustsen. Zene: Joachim Holbek. Szereplők: Anders W. Berthelsen (Jonas), Rebecka Hemse (Julia), Nikolaj Lie Kaas (Sebastian), Charlotte Fich (Mette), Dejan Cukic (Frank), Fanny Bornedal (Clara). Gyártó: Thura Film. Forgalmazó: Cirkofilm – Máskép Alapítvány. Feliratos.100 perc.
Éjszakai jelenettel nyitunk, hősünk az utcán fekszik sebesülten, az eső zuhog, vér és víz egybemosódva csordogál az aszfalton – Jonas éppen haldoklik, miközben, mint narrátor, a sors természetéről elmélkedik. Ole Bornedal rendező ezzel a hangulatos felütéssel nem csak a teátrális beállítások iránti vonzalmát teszi egyértelművé, de azt is, hogy – miután legutóbbi munkájában (Vikaren) az inváziós sci-fi műfaján csavart egyet – most a film noir hagyományaival kíván eljátszadozni. Kezdi ezt azzal, hogy a morálisan ingatag férfi főhős kötelező archetípusát egy jelentéktelen, átlagosnál is átlagosabb kispolgár-figurával személyesítteti meg, míg a végzet asszonya a film elején kómában van. A történet szerint Jonas, aki tanúja a fiatal Julia autóbalesetének, egy hirtelen ötlettől vezérelve meglátogatja őt a korházban, ahol a rokonok összetévesztik a lány – általuk soha nem látott – vőlegényével, Sebastiannal. Jonas nem tiltakozik, sőt, belemegy a játékba, amit megkönnyít, hogy az időközben magához térő Julia elvesztette az emlékezetét. A fojtogató otthoni légkör után a férfi szinte újjászületik a lány oldalán, de a hazugságra épülő kettős élet nem tarható fenn sokáig.
Aligha akad néző, aki ne sejtené meg ezen a ponton, hogy előbb-utóbb felbukkan majd az igazi Sebastian is, de Bornedal dicséretére legyen mondva, a cselekmény kiszámíthatósága csak csekély mértékben csökkenti a mű élvezeti értékét. Köszönhető ez egyfelől annak, hogy a teszetosza Jonas chaplini figurája révén végig jelen van a humor a filmben, másfelől pedig a rendező kivételes hangulatteremtő képességének, amelyről már korábban is meggyőződhettünk (Éjféli játszma, Dina vagyok). A különféle szuperlassításokat, a szín-játékokkal jelzett idősíkváltásokat vagy a klipszerű montázsokat olyan imponáló magabiztossággal vezényli le, hogy még a hatásvadász szándékokat is meg lehet neki bocsátani. A Csak egy szerelemesfilm ettől persze még nem lesz több, mint az elemeinek összessége – egy melodrámába oltott, fekete komédiával kevert thriller –, de ez a bizarr mixtúra működik, ami jobban belegondolva, nem is olyan kis dolog.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 57-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9555 |
