Pápai Zsolt
Rescue Dawn – amerikai, 2006. Rendezte: Werner Herzog. Szereplők: Christian Bale, Steve Zahn, GQ (Gregory J. Qaiyum). Forgalmazó: Forum Home Entertainment. 122 perc.
A nyolcvanas–kilencvenes éveket egyebek között a modernizmus veteránjainak túlélőtúrái jellemezték az egyetemes filmtörténetben. Ki sikeresen, ki kevésbé hatékonyan igyekezett megfelelni az új idők elvárásainak, és próbált besorolni a középfajú művészfilm trendjébe. Werner Herzog sokáig tanácstalanul állt a midculttal szemben, ám mára mintha megbarátkozott volna vele, a Hajnali mentőakció legalábbis erre utal. Ahogy klasszikus munkáinak hősei küzdöttek az indulataikkal és környezetük kihívásaival, úgy harcolt Herzog a popularitás követelőző kívánalmával, és eközben ugyan sokat odahagyott egykori elveiből, de önmagát nem adta fel. A Hajnali mentőakció azt illusztrálja, hogy lehetséges napjainkban a modernizmusban szocializálódott, állhatatos és rögeszmékkel teli művésznek a közönségigényekkel is számolva hatásos filmet készítenie: nem a rendező legjobb, de igen jó mozija, emellett egész pályájának financiálisan legsikeresebb darabja.
Herzog a kilencvenes években a midcult-dömping elől dokumentumfilmekbe menekült, a Hajnali mentőakció előzménye is egy dokumentumfilm volt. Az 1997-ben készült másfél órás dokuja (A kis Dieternek repülnie kell) a Németországban született és honosított amerikaiként 1965-ben Laoszban harcoló Dieter Dengler pilótáról szól, aki legelső bevetésekor fogságba esett az őserdőben, majd a csodával határos módon kiszabadult.
Dengler tragédiája és dzsungelkalandjai nem véletlenül ihlették meg Herzogot. Az őstermészet és az ember konfliktusa, a különböző civilizációk egymásnak feszülése a rendező kezdetektől imádott témái, olyan, mára klasszikussá érlelődött filmjeiben foglalkozott velük, mint az Aguirre vagy a Fitzcarraldo. Dengler figurája mindemellett rendezői alteregóként is kínálta magát: a horvát származású német Herzogot és a német származású amerikai Denglert mániákusságuk, illetve a reménytelen vállalkozások iránti elkötelezettségük teszi egymás lelki rokonává.
Herzog nagyban rá is játszik erre, leginkább azokban a hosszúra nyúlt jelenetekben, amelyekben a szökés részleteinek a kidolgozásába avatja be a nézőt. Főhőse avatott rendezőként mindenre kiterjedő figyelemmel tervezi meg a menekülést (precíz forgatókönyvet dolgoz ki, aprólékos próbákat szervez rabtársaival, továbbá fokozottan nagy figyelmet fordít a szökés anyagi feltételeinek megteremtésére, azaz az élelmiszerkészlet bővítésére), igaz, a megvalósítás során a stáb – azaz a társak – szeszélyei és az előre nehezen kalkulálható véletlenek miatt gyakran improvizációra kényszerül.
A Hajnali mentőakció műhelytanulmányként és kalandfilmként is szemlélhető. Nem szegény akciókban, jóllehet a hasonló lágerfilmekkel összevetve az ilyen jelenetek száma relatíve kevesebb. Herzog mesteri módon vegyíti az akciókat és a holtidőket, arányérzéke, intelligenciája egyúttal a formán is látszik: dokumentarizmust imitáló megoldások (nagylátószög, natúr helyszínek, amatőr szereplők) keverednek stilizáltabb technikákkal, impozáns totálképek váltakoznak közelikkel, megadva-meghatározva a film ritmusát. A film leggyengébb pontja enervált heroizmusa, már ha a kiemelkedő Herzog-filmekkel hasonlítjuk össze. „Nem a tábor, a dzsungel a börtön” – hangzik el a film elején, de Dengler dzsungelbéli megpróbáltatásai nem hengerelnek annyira, mint Aguirre vagy Fitzcarraldo jóval ambiciózusabbnak tetsző és ép ésszel szinte felfoghatatlanul grandiózus kalandtúrái. Azonban ezzel, sőt a közönségnek tett engedményekkel (az erős narratív szállal vagy az érzelmileg túlcsorduló jelenetekkel, kivált a diadalmasra színezett zárlattal) együtt sem olyan rossz a mérleg.
Extrák: Semmi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9526 |
