Schreiber András
De Gronne slagtere – dán, 2003. Rendezte és írta: Anders Thomas Jensen. Kép: Sebastian Blenkov. Zene: Jeppe Kaas. Szereplők: Nikolaj Lie Kaas (Bjarne / Eigil), Mads Mikkelsen (Svend), Line Kruse (Astrid), Nicolas Bro (Hus Hans), Aksel Erhardtsen (Villumsen). Gyártó: M&M Productions / TV2 Danmark. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 100 perc.
Egy budapesti városi legenda szerint a hatvanas években, dacolva a hiánygazdasággal, a Klinikák proszektúrájához közeli üllői úti hentesüzletben mindig lehetett friss májat kapni. Ínség idején más értelmezést nyer a szervkereskedelem, és mást értünk a friss hús fogalma alatt – a viccet félretéve a nyers létösztön oldhatná némiképp az urbánus szóbeszéd erkölcsi feszültségét, csakhogy a legenda szerint a törzsvevőknek sokkal jobban ízlett a pult alól vásárolt belsőség, mint az állami beszállító portékája. A húshiány csak apropója a gusztusnak, pont úgy, ahogy a Delicatessen rémházának lakói is rákapnak a másik ízére. Lupus est homo homini – a szállóige testé lőn, ezt bizonyítja megannyi kannibál-mozi, a témától pedig cseppet sem idegen a tréfa: a borzalmat legsikeresebben humorral lehet enyhíteni.
Anders Thomas Jensen (Ádám almái, Mifune utolsó dala) 2003-as alkotásában – a Caro-Jeunet páros opuszához vagy a Sweeny Toddhoz hasonlóan – a kannibál mészárszék történetét vérfekete humorban áztatva tálalja fel. A két tragikomikus, munkájában sikertelen hentes, Svend és Bjarne egy véletlen balesetnek köszönhetően (tévedésből a hűtőkamrában tevékenykedő villanyszerelőre zárják az ajtót) találják meg az áhított piaci rést; ugyanakkor az újdonsült delikátesz-üzem számára épp a nehezen (és kikezdhetetlen erkölcsi gátakba ütköző eszközökkel) előteremthető friss hús jelenti a szűk keresztmetszetet (az indíték és az eszközök hátborzongatóan hasonlatosak a Raoul a terítéken című Paul Bartel-klasszikuséhoz). A Dogma-forgatókönyvíróként befutott dán direktor hamisítatlan fekete komédiát rendezett, szikár, visszafogott stílusban, ugyanakkor a legapróbb részletekre is figyelve. Ez a részletgazdagság azonban a tanulságot illetően nem jellemző: Jensen keveset moralizál, így aztán az erkölcsi mócsingra áhítozóknak bőven van min rágódniuk. Hely hiányában álljon itt talán a számunkra legkézenfekvőbb értelmezés, miszerint „az vagy, amit megeszel”.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9519 |
