Kolozsi László
Jas sum od Titov Veles – macedón–szlovén–belga–francia, 2007. Rendezte és írta: Teona Strugar Mitevska. Kép: Virginie Saint-Martin. Zene: Olivier Samouillan. Szereplők: Labina Mitevska (Afrodita), Nikolina Kujaca (Sapho), Ana Kostovska (Slavica), Dzevdet Jasari (Aco). Gyártó: Vertigo-Emotionfilm / Entre Chien et Loup / Silkroad. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 102 perc.
Számtalan elvetélt kísérlet bizonyítja, hogy álmokat milyen nehéz filmre vinni. A megfilmesített álmok többnyire nem álmok, hanem mesterkélt képekben elbeszélt rikítóra festett szürreális jelenetek. Nem az álom logikája, hanem rendezői konstrukciók alapján épülnek fel, azért nem működőképesek, mert az álmok nem engedelmeskednek a képzeletnek. Álmot nem lehet kitalálni. Az Afrodita álma azért különleges film, mert az álomjelenetek Teona Mitevska Három nővér-variációjának fő jelenetei; a főhős Afrodita álmaira épül, rakódik rá a történet, a film egésze, a mellékszálak is. Sajátos, lázálmokat idéző színvilágát is a hősnő álmai határozzák meg, ezért a három nagy álomjelenet nem olyan, mintha rávarrták volna, egészen más anyagból, a műegészre, hanem a film legfontosabb, legszebb, legkevésbé unalmas része.
A megfilmesített álmok – még olykor Fellini álmai is – unalmasak. Ahogy unalmas majdnem minden elmesélt álom is. Afrodita technicolor álmai a legnagyobb álmodókat hívják meg társalgásra a témáról: a Brazil alkotóját, Terry Gilliamet, Kuroszavát és Tarkovszkijt. Ez utóbbit a film sajátos hangulata és a tágas szláv érzések is megidézik. Ahogy Tarkovszkijnál, úgy Mitevskánál is a képeket a négy elem jelenléte határozza meg: halkan csöpög az ereszről egy régi eső, egy ház lángokban áll, a várost, a sokat látott, gyönyörű Velest, ellepi a por. A főhősnő, Afrodita olyan, mint egy szent: bölcs együgyű. Amióta anyja elhagyta, nem szól. Az egyik testvére helyesen mondja: Afrodita nem néma. Egyszerűen csak nem beszél. Megszűnt beszélni. A Tarkovszkijt idéző jelenetekben olykor csak a természet hangjait hallani. Az Afrodita álma csöndes film, és legalább olyan fontos szereplője a hegyek közé szorult, hol görög, hol török, hol macedón város, mint a három nővér, akiknek életét, akár csak Csehovnál, meghatározzák ellenirányú vágyaik: az elvágyódás és az otthonhoz ragaszkodás. Néhány felülről látott jelenet – egy esti ezoterikus kávézás például – is erősítik, hogy az Afrodita álma világa mágikus realista. Jobban az, mint Kusturica ugyanezen kopár vidéken játszódó filmjeié.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 57. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9517 |
