Sepsi László
Meet Dave – amerikai, 2008. Rendezte: Brian Robbins. Írta: Rob Greenberg és Bill Corbett. Kép: J. Clark Mathis. Zene: John Debney. Szereplők: Eddie Murphy (Dave Ming Chang), Gabrielle Union (No. 3), Scott Caan (Dooley), Elizabeth Banks (Gina Morrison), Marc Blucas (Mark). Gyártó: Deep River / Road Rebel / Friendly Films / Twentieth Century-Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 90 perc.
A Marslakó a mostohám és a Minden, amit tudni akartál a szexről… záróepizódjának szintézisét leforgatni legalább annyira zseniális ötletnek tűnik, mint folytatást rittyenteni a Dr. Dolittle remake-jéhez. Az olcsó komédiákban utazó Brian Robbins és a Dreamgirls után a sokadvonalhoz már a Norbittal visszatért Eddie Murphy második együttműködése szemrebbenés nélkül zsákmányolja ki az említett műveket, egy félresikerült Sötét zsaruk spin-offot idéző szüzsében újrahasznosítva minden poént, ami belefér az ujjnyi ufókból álló legénység és emberformájú űrhajójuk kálváriájába.
Az Eddie Murphy által irányított Eddie Murphy széles és bárgyú vigyorral botladozik keresztül a kiskamasz korosztálynak szóló, felcserélhető gegekkel és szentimentális közjátékokkal tarkított cselekményen, miközben a fő humorforrást az jelenti, hogy a Google segítségével Dave-re keresztelt egyedi űrjármű és irányítói New York forgatagában egy meteorit-McGuffint keresgélve képtelenek adekvát válaszokat adni a feléjük érkező ingerekre, legyen szó hízelgő macskákról, csókolózásról vagy egy rendőrségi kihallgatásról. De az emberi faj csodálatos voltáról kinyilvánított számos szívszaggató tanulság mellett Az üresfejű egy sokkal izgalmasabb kijelentést is hordoz szövegébe kódolva, szerep és színész jelen esetben nem éppen bizánci bonyolultságú viszonyáról. A vicces Eddie Murphy fejében ugyanis most – miképp talán a valóságban is – egy nagyon is racionális Eddie Murphy ül, sőt utóbbi a látottak alapján nem becsüli túl sokra mókás alteregóját. Elég egy pillantást vetni a butik öltözőfülkében dollárokat kakáló droid magánszámára – miközben a jelenet Az üresfejű frappáns humorát is kiválóan szemlélteti, egyúttal árulkodik a nyolcvanas évek egyik legjobb komikusának jelenkori motivációjáról, és friss szerepeihez fűződő meghitt érzelmeiről. Mert ehhez képest a spermakosztümbe bújt Woody Allen maga a megtestesült method acting.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/09 58-59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9487 |
