Kárpáti György
Tropic Thunder – amerikai, 2008. Rendezte: Ben Stiller. Írta: Ben Stiller, Justin Theroux és Etan Cohen. Kép: John Toll. Zene: Theodore Shapiro. Szereplők: Ben Stiller (Speedman), Robert Downey Jr. (Kirk Lazarus), Jack Black (Jeff Portnoy), Steve Coogan (Damien), Bill Hader (Rob Slolom), Nick Nolte, Tom Cruise, Matthew McConaughey. Gyártó: DreamWorks / Red Hour / Road Rebel. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 107 perc.
Túlzás lenne állítani, hogy napjainkban a háborús filmek reneszánszát éljük, ám hét éve a Zoolanderrel a divatot már pellengére állító Ben Stiller most látta elérkezettnek az időt Hollywood önszembesítéséhez a háborús film zsánerén keresztül. Filmje egyidejűleg kíván leszámolni számos közhellyel, csokorba szedni szépszámú filmes sztereotípiát, és önreflexióként bepillantást engedni egy amerikai forgatás, valamint a stúdiók működésének kulisszái mögé – fekete humorral, kellő malíciával, ám néha túlvezérelt módon.
Valahol a vietnami dzsungel mélyén egy elátkozott hollywoodi stáb elkényeztetett színésztagjai egy félreértés következtében azt hiszik, hogy csupán forgatáson vannak az őserdőben, miközben az ellen valódi, csakúgy, mint a fejek körül süvítő golyók. Miközben kamerák és statiszták helyett a modernkori vietkong lesi lépéseik nyomát, a rendező pedig szó szerint füstté válik, hatalmas kaliforniai stúdiójában őrjöng a pöffeszkedő és arrogáns producer, aki igyekszik megmenteni az elfuserált produkciót.
Legjobb pillanataiban a Trópusi vihar Coppolától Stone-ig idézi meg a háborús klasszikusokat, Defoe-t, Brandót, Sheent emlegeti fel, és az idézetek talán azok számára is humorosak lesznek, akik nem ismerik fel a múlt nagy pillanatait. A komolykodó vígjáték ripacskodásai azonban nem egyszer megölik a filmet, a Rambo-imitáció Ben Stiller és a hidrogénezett Eddie Murphy-klón Jack Black pedig grimaszoláson és alpári humoron kívül nem csinál semmi különöset. A húzószereplők közül leginkább a mostanság brillírozó Robert Downey jr. remekel az elfeketített Oscar-díjas ausztrál method-acting hívő dráma-fenomén karakterében, sőt kétségtelenül emlékezetest nyújt az önmaga paródiáját megfogalmazó, ezúttal zsírdisznóvá maszkírozott Tom Cruise producerként.
Hogy a Trópusi vihar túllép a ZAZ-trió műfajparódiáin és az elmúlt évek ostoba horror-imitációin, az nemcsak az intertextualitáson, a film a filmben elgondoláson és vicces ál-előzeteseken múlt, de elsősorban nevezett két színésznek köszönhető. Csak azt ne higgyük, hogy Hollywood leplezte önmagát.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/09 57-58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9485 |
