Forgács Nóra Kinga
Miss Pettigrew Live – brit, 2008. Rendezte: Bharat Nalluri. Írta: Winifred Watson regényéből David Magee és Simon Beaufoy. Kép: John de Borman. Zene: Paul Englishby. Szereplők: Amy Adams (Delysia Lafosse), David Alexander (Chestnut Seller), Clare Clifford (Margery), Christina Cole (Charlotte Warren). Gyártó: Keylight Entertainment / Kudos Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 92 perc.
A Fargo és Az ember, aki ott se volt rajongóinak felesleges is méltatni Frances McDormand nagyszerűségét, de talán éppen ők lepődnek meg a legjobban, mikor férfiasan barázdált arcú hölgykedvencüket lestrapált Mary Poppins-szerepben láthatják viszont, akinek egyetlen napja van rá, hogy varázserő nélkül tegyen rendet féltucatnyi infantilis felnőtt szerelmi életében. Filmünk tehát határidős szerelmi tankomédia, az események helyszíne pedig London néhány exkluzív enteriőrje a második világháború előestéjén.
Miss Pettigrew kiebrudalt házvezetőnő, akit magába szippant Delysia Lafosse (Amy Adams), egy „morálisan komplex” énekesnő világa, amelyben egyetlen cél a karrier – és ha minden a tervek szerint halad, legföljebb szívek törhetnek össze. Miss Pettigrew feladata három férfi helycseréjének zavarmentes lebonyolítása Delysia lakásában, majd (miután rádöbben, hogy a klasszikus „pénz vagy szerelem”-dilemmával áll szemben) Delysia szívének megmentése. A drámai tetőpont karneváli jelenetében nem a megszokott információrobbanás, hanem egy légvédelmi riadó segíti az eseményeket a végkifejlethez, mindeközben átismételhetjük „az élet rövid – a szerelem nem játék – számítás helyett hallgass a szívedre” tanulságcsomagot.
A film kulcsmotívuma Miss Pettigrew átalakítása elegáns hölggyé, ez teszi érthetővé Delysia álomvilágának működését, azt, ahogy az olykor kegyetlen játék során a maga vágyképére formálja a minduntalan ébredéssel fenyegető valóságot. A színpadiasság, az elrajzolt figurák és a stilizált színészi játék így találó stíluseszközök, ám csak a filmszerűség rovására képesek érvényesülni – ily módon alku tárgyát képezik az alkotók és a nézők között. A szellemes dikció, a helyzet- és jellemkomikum, a nagyszerű karakterszínészet és a filmzene kellemessé teszi ezt a néhol önreflexív mozidarabot. Ennél többet azoknak nyújt, akik értékelik a precíz egyensúlyozást a játékos komédia és az elsötétülő világképű dráma határán, amelyben már nem csak szívek törhetnének össze.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/09 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9482 |
