Schreiber András
Pénz, hatalom, kiváltságok; és feneketlen rettegés, hogy mindez elveszíthető. Rodrigo Plá elsőfilmje a szegény gazdagok tanmeséje.
„Amerika jobb lenne, ha táborba gyűjtenénk a szegényeket; akkor csak gazdagok maradnának, és nem lenne éhség, szegénység, hajléktalanság, mert ott meghalnának” – így okoskodik egy világjobbító szándékkal írt házidolgozatban a kilencéves Kyle Broflovski, a South Park – az USA szatirikusan népnevelő szériájának – egyik főszereplője. Kicsit másként, de ez a fajta gellert kapott (erkölcsi) logika a mozgatórugója Rodrigo Plá thrillerének (társadalmi parabolájának, moralitásjátékának, coming-of-age sztorijának) is. A Mexikóvárosban, pontosabban annak fallal körülhatárolt, tehetősek lakta kertvárosi részében, a képzeletbeli Zónában játszódó történet középpontjában eme szegénymentes övezet lakóinak zsigeri félelme áll: a luxusvillát, a kényelmes autót, a rendezett utcákat, a golfpályát, a magániskolából hazatérő gyerekeket (végeredményben: a mikroklíma sterilitását) védeni kell. Fallal, acélkapuval, villanypásztorral, biztonsági kamerákkal, fegyveres őrséggel. A latin-amerikai bűnözési statisztikákat figyelembe véve persze érthető az óvatosság, és a Zóna tulajdonképpen csak annyiban korlátozza a kívül rekedtek szabadságát, hogy a luxusnegyed utcái megszűnnek közterületnek lenni, a kiváltságosok pompás lakókörnyezetébe kizárólag engedéllyel lehet behajtani.
Hol van hát akkor a fent megidézett embertelen, kificamodott morál? Rodrigo Plá és társ-forgatókönyvírója, Laura Santullo következetesen építi fel az elővigyázatosság-paranoia-tragédia hármas történetét – az egész kicsit olyan, mintha William A. Wellman Különös eset című lincs-klasszikusát M. Night Shyamalan A falu című filmjébe oltották volna. A gondosan védett élettér, a külvilágtól háborítatlan atmoszféra szükségszerűen termeli a paranoiát, a természetes aggódás mániákus gyanakvássá fajul – és ennek alig van köze ahhoz, hogy Plá gazdagjainak félelme beigazolódik: egy vihar okozta üzemzavart kihasználva három suhanc oson be Vagyonosországba az éj leple alatt. Az embervadászatba torkolló önbíráskodás-mesét a paranoiaspirál hajtja, a rendező pedig válaszott műfajának megfelelően fokozatosan enged egyre mélyebb bepillantást a falak mögé. Ipari kamerák és személyes DV-felvételek, feszültségteremtő éles vágások, kitűnő színészvezetés, hibátlan tempóérzék – csak néhány példa az elsőfilmes Plá eszköztárából. A legfontosabb azonban kétségkívül az a képesség, hogy Plá és Santullo régi kacatból tud új minőséget alkotni: A zóna sokat koptatott (és sokat kibírt) közhelyekből és sztereotipiákból építkezik. A rendőrök mocskosul korruptak (aki becsületesnek látszik, azt is leginkább a gazdagokkal szembeni féktelen ellenszenv hajtja), a tehetősek híján vannak a társadalmi lelkiismeretnek, a szegények szociálisan túlérzékenyek, apa és fia sorsszerűen összekülönbözik, aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók. Közhely ez is: a Zóna képzeletbeli valós terület, a világon mindenütt felhőt karcoló fal húzódik hatalmasok és nincstelenek között (túllépve az általánoson, és visszakanyarodva a film kitalált-valós helyszínéhez: a Zóna a latin-amerikai – értsd: szegény – bevándorlók számára a bevehetetlen Egyesült Államok allegóriája is lehet). A közhely-hegyekből mégsem közhelyes, sokkal inkább közérthető történet kerekedik. Ez a truváj.
No meg az is, hogy a rendező még véletlenül sem keveri össze a közérthetőséget a demagógiával. A közhelyekből összegyúrt labdát magasra dobja, de nem üti le: A zóna egy percre sem szájbarágós, az uruguayi születésű Rodrigo Plá nettó propagandamozi helyett szerencsére thrillert forgatott. Duplafenekű thrillert, ahol a hosszú kicsengésű feszültség a film alaphelyzetéből következik. Mit lehet tenni a társadalmi megosztottság, a megosztottságot elősegítő korrupció ellen? Hogyan rendezkedjünk be egy olyan társadalomban, ahol egyesek egyenlőbbek másoknál? Lehet-e orvosolni a szegénységet és a szegénységet kísérő jelenségeket? Plá nyitva hagyja ezeket a kérdéseket. Az már csupán szomorú tény, hogy egyesek válasza ott rejlik a kilencéves Kyle Broflovski endlösungjában.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/09 52. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9477 |
