Csillag Márton
Charlie Bartlett - amerikai, 2007. Rendezte: Jon Poll. Írta: Gustin Nash. Kép: Paul Sarossy. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Anton Yelchin (Charlie Bartlett), Robert Downey Jr. (Gardner), Hope Davis (Marilyn), Kat Dennings (Susan), Tyler Hilton (Murphey). Gyártó: Sidney Kimmel / Granite Rock / Madacy. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 97 perc.
A nyolcvanas évek eleji amerikai „ifjúsági” vígjátékok reneszánszával (Felkoppintva, Superbad) az évtized második felének fáradtabb dolgozatai is visszaköszönnek a hollywoodi tinifilmtermésben. Míg Judd Apatow és holdudvara teljes gőzzel és kiváló arányérzékkel fáradozik a karakterépítés tökéletesítésén és a sablonos fordulatok elkerülésén, az Álomgyár egyéb munkásai különösebb lelkifurdalás nélkül készítenek minden ízében ismerős vicces-romantikus gimifilmeket, még ha időnként ki is emelkednek az átlagból egy-egy sikerültebb alaptörténettel vagy emlékezetes figurával. A leginkább vágóként ismert Jon Poll (Apádra ütök) például elsősorban a címszereplő Anton Yelchinnek köszönheti, hogy filmje túlmutat a középszeren, hiszen a fiatal színész stand-up komikusi adottságai nélkül a figura csak egy lenne a sok különc között, akinek gondjai vannak az iskolai beilleszkedéssel.
A környék összes puccos magániskolájából száműzött Charlie Bartlett állami középiskolába kerül, ahol – ahogy a korábbi intézményekben is tette – illegális szívességekkel próbál népszerűvé és elfogadottá válni: önjelölt pszichiáterként tanácsokat és gyógyszert osztogat. A siker nem is marad el, a népszerűség azonban felelősséget is hoz, melyet a rendezetlen családi hátterű Charlie nemigen tud helyesen kezelni. Itt jön a képbe egy dögös lány, néhány komolyabb beszélgetés és egy, az egész iskolát felforgató konfliktus, úgyhogy hősünknek rendesen fel kell kötnie a gatyát, ha a siker mellett a boldogságot is be akarja spájzolni.
A Charlie Bartlett életszerűnek szánt, mégis alapvetően elnagyolt karakterekkel mond el egy kijózanító felnövekvés-történetet, melynek végén a főhős úgy változik előnyére, hogy mégis önmaga marad, a néző pedig sértetlenül (pontosabban érintetlenül) hagyja el a termet. Yelchin remélhetőleg legközelebb értőbb kezekbe kerül.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9454 |
