Csillag Márton
Charlie Bartlett - amerikai, 2007. Rendezte: Jon Poll. Írta: Gustin Nash. Kép: Paul Sarossy. Zene: Christophe Beck. Szereplõk: Anton Yelchin (Charlie Bartlett), Robert Downey Jr. (Gardner), Hope Davis (Marilyn), Kat Dennings (Susan), Tyler Hilton (Murphey). Gyártó: Sidney Kimmel / Granite Rock / Madacy. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 97 perc.
A nyolcvanas évek eleji amerikai „ifjúsági” vígjátékok reneszánszával (Felkoppintva, Superbad) az évtized második felének fáradtabb dolgozatai is visszaköszönnek a hollywoodi tinifilmtermésben. Míg Judd Apatow és holdudvara teljes gõzzel és kiváló arányérzékkel fáradozik a karakterépítés tökéletesítésén és a sablonos fordulatok elkerülésén, az Álomgyár egyéb munkásai különösebb lelkifurdalás nélkül készítenek minden ízében ismerõs vicces-romantikus gimifilmeket, még ha idõnként ki is emelkednek az átlagból egy-egy sikerültebb alaptörténettel vagy emlékezetes figurával. A leginkább vágóként ismert Jon Poll (Apádra ütök) például elsõsorban a címszereplõ Anton Yelchinnek köszönheti, hogy filmje túlmutat a középszeren, hiszen a fiatal színész stand-up komikusi adottságai nélkül a figura csak egy lenne a sok különc között, akinek gondjai vannak az iskolai beilleszkedéssel.
A környék összes puccos magániskolájából számûzött Charlie Bartlett állami középiskolába kerül, ahol – ahogy a korábbi intézményekben is tette – illegális szívességekkel próbál népszerûvé és elfogadottá válni: önjelölt pszichiáterként tanácsokat és gyógyszert osztogat. A siker nem is marad el, a népszerûség azonban felelõsséget is hoz, melyet a rendezetlen családi hátterû Charlie nemigen tud helyesen kezelni. Itt jön a képbe egy dögös lány, néhány komolyabb beszélgetés és egy, az egész iskolát felforgató konfliktus, úgyhogy hõsünknek rendesen fel kell kötnie a gatyát, ha a siker mellett a boldogságot is be akarja spájzolni.
A Charlie Bartlett életszerûnek szánt, mégis alapvetõen elnagyolt karakterekkel mond el egy kijózanító felnövekvés-történetet, melynek végén a fõhõs úgy változik elõnyére, hogy mégis önmaga marad, a nézõ pedig sértetlenül (pontosabban érintetlenül) hagyja el a termet. Yelchin remélhetõleg legközelebb értõbb kezekbe kerül.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9454 |
