Tartalmi elemek kiemelése
rendezõ | színész | operatõr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Mozi

Testvérem egyedüli gyerek

Vajda Judit

Mio fratello e figlio unico – olasz-francia, 2007. Rendezte: Daniele Luchetti. Írta: Antonio Pennacchi regényébõl Daniele Luchetti. Kép: Claudio Collepiccolo. Zene: Franco Piersanti. Szereplõk: Elio Germano (Accio), Riccardo Scamarcio (Manrico), Angela Finocchiaro (Benassi), Luca Zingaretti (Mario), Anna Bonaiuto (Bella). Gyártó: Cattleya / Babe Film. Forgalmazó: Cirkófilm. Feliratos. 100 perc.

 

A magyar forgalmazó stílszerûen 1968 negyvenedik évfordulójának évében mutatja be A testvérem egyedüli gyerek címû olasz filmet, melyben két fivér sorsa jelenik meg a történelem, politika, pártok, csoportok, ideológiák és izmusok viharában a hatvanastól egészen a hetvenes évekig.

Daniele Luchetti mûvének fõhõse a megdöbbentõen szép arcú báty, a kommunista Manrico és a csetlõ-botló, kelekótya kisembert megjelenítõ jópofa öcs, Accio; a hangsúly azonban az utóbbira esik, aki egy idõ után teljes mértékben át is veszi a központi szerepet. A fiú – akit kiskamasz kora elején ismerünk meg – „világnézetbeli pályafutását” egy egyházi iskolában kezdi, majd onnan kiszakadva fasiszta eszmékhez húzza a szíve, hogy késõbb még tovább kalandozzon...

Luchetti (aki A testvérem egyedüli gyerek elõtt hamisítatlan olasz komédiát rendezett Görög nyaralás olasz módra címmel) drámájában fényes szelek helyett új idõk új szelei fújnak, a rendezõ kevés politikával és sok érzelemmel, kicsit csúfolódva mutatja be, hogy az ideológiai elkötelezettségek és választások hátterében elsõsorban magánéleti döntések, nagyon is személyes emberi, nem pedig politikai vonzalmak álltak (és állnak). Ugyanakkor mivel Olaszországban mélyen gyökerezõ hagyománya van mind a fasizmusnak, mind a kommunizmusnak, az Antonio Pennacchi igen kifejezõ címû regényén (Il fasciocomunista) alapuló nosztalgikus visszatekintésbe nem nehéz belelátni magát Olaszországot, az olasz lelket, az egész XX. századi olasz történelmet sem.

A film további erénye a kisvárosi környezet, a hétköznapi helyszínek ábrázolásában megjelenõ kisrealista megközelítés és a drámai történések ellenére is érvényesülõ játékosság (a cselekménybõl adódó humoros fordulatok mellett ezt fõként a fiatal, kezdõ, illetve a tapasztalt színészek természetes játéka táplálja). A címével Rino Gaetano, a hetvenes években népszerû olasz táncdalénekes dala elõtt tisztelgõ A testvérem egyedüli gyerek így anélkül lesz könnyed, hogy felszínessé válna, de azért nem megy olyan mélyre, hogy fájjon.

 


A cikk közvetlen elérhetõségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9452

Kulcsszavak: 2000-es évek, család(i viszonyok), Dráma, fasizmus, francia film, Játékfilm, kommunizmus, olasz film, politika,


Cikk értékelése:szavazat: 1051 átlag: 5.61