Baski Sándor
Die Fälscher – osztrák-német, 2007. Rendezte: Stefan Ruzowitzky. Írta: Stefan Ruzowitzky és Adolf Bürger. Kép: Benedict Neuenfels. Zene: Marius Ruhland. Szereplõk: Karl Markovics (Salomon Sorowitsch), August Diehl (Burger), Devid Striesow (Herzog), Martin Brambach (Holst), August Zirner (Dr. Klinger), Veit Stübner (Atze). Gyártó: Magnolia Filmproduktion / Babelsberg Film / Beta Cinema. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 98 perc.
A Holokausztot humanista melodrámaként már sokszor feldolgozták, a jelek szerint eljött az ideje, hogy a tablószerûen bemutatott egyetemes történeteket felváltsák a vészkorszak egyéni sorsok perspektívájából elmesélt apróbb fejezetei. Egy ilyen, eleddig ismeretlen történet a sachsenhauseni láger pénzhamisító csoportjáé. A háború vége felé indult náci projekt célja az volt, hogy hamis font- és dollármilliók segítségével destabilizálják a szövetségesek gazdaságát. A feladatot a különbözõ koncentrációs táborokból összeválogatott zsidó rabokra bízták, akik civilben nyomdászok, grafikusok, festõk vagy bankszakemberek voltak. A többi fogolyhoz viszonyítva kiváltságos körülmények között élõ hamisító csapatnak sikerült is klónoznia a fontot – a dollárral jobban meggyûlt a bajuk –, de elõbb ért véget a háború, mint hogy a németeknek alkalmuk lett volna bevetni a pénzbombát.
A történet fõszereplõjének a rendezõ Ruzowitzky nem a film alapjául szolgáló önéletrajzi könyv íróját, Adolf Bürgert tette meg, hanem a már a háború elõtt is pénzhamisítóként ténykedõ Salomon Sorowitsch-ot (Karl Markovics mesteri alakítása). A kommunista Bürger ideális hõs-alapanyag lett volna: õ volt az, aki élete kockáztatása árán is szabotálni akarta a nácik tervét. Az osztrák rendezõ azonban – szerencsére – izgalmasabbnak találta a cinikus és pragmatikus Sorowitsch karakterét, akinél a morális megfontolásokat a rafinériával párosuló túlélési ösztön felülírja. Azzal, hogy a film végére mégiscsak feltámad a férfi lelkiismerete, a rendezõ eltér Bürger könyvétõl, de a bemutatott erkölcsi dilemma ereje nem csorbul. Ér-e vajon annyit a túlélés, hogy cserébe a nácik esetleg megnyerjék a háborút? És árulásnak számít-e a többi fogollyal szemben, ha a hamisítók éjjelente kényelmes, lepedõs ágyban alhatnak?
A rendezõ Sorowitsch helyzetén keresztül tulajdonképpen ugyanazokat a kérdéseket teszi fel megalkuvásról és kollaborációról, mint amelyeket Szabó István a Mephistóban. Ami mégis felróható neki, az a túlzott artikuláció: mindent kimond, és mindent megmutat – az Oscar-bizottság ezt persze aligha negatívumként vette számításba a szobor odaítélésekor. Nem látunk ugyan többet a tábor borzalmaiból, mint maga Sorowitsch, de szemben a szintén kulcslyuk-perspektívát használó Zongoristával, Ruzowitzky nem tudja végig megõrizni a választott elõadásmódhoz illõ szenvtelen hangvételt.
| A cikk közvetlen elérhetõségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 56. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9450 |
