Tartalmi elemek kiemelése
rendező | színész | operatőr | forgatókönyvíró | zenész | egyéb személy | filmcímek | egyéb cím | Mindegyik | Egyik sem
Jelölje be, mely tartalmi elemeket szeretné kiemelve látni a szövegben!

Kritika

Az ígéret szép szó

Trabant Turbo

Bori Erzsébet

Kusturica filmvásznát újra csak mesefigurák népesítik be, a valóság érdesebb meséje nem érdekelte.

 

Mégis, hol él ez az ember? Hazája hónapok, de inkább évek óta a világsajtó címlapján van, egymást érik a történelmi súlyú események, hogy csak az újabbakat említsük: megölik a miniszterelnököt, hosszas huzavona után elszakad Koszovó, még hosszabb huzavona a hágai bírósággal, sorsdöntő választások, amelyeken Szerbia jövője a tét, de az egész Balkánra és az Európai Unióra is kihatnak… Mi itt a körmünket rágjuk, hogy sikerül-e végre megtalálni a srebrenicai „győző” Mladic tábornokot és Radovan Karadzicot, a költőt, a tisztaság (mármint az etnikai tisztaság) nagy szerelmesét, hogy a demokraták vagy a turbósok győznek-e, milyen összetételű lesz az új kormány, és van-e esélye a Milosevic-párttal kötött koalíciónak. Ezek a kérdések úgy a fél világot érdeklik, Emir Kusturicát leszámítva, aki már megint absztrakt vígjátékot forgatott, melyben az egyedüli aktualitást a nagy orosz testvérnek tett hódolati gesztusok képviselik, de még azokról sem tudni biztosan, hogy a politikai támogatás reményének szólnak-e vagy pusztán a filmet szponzoráló Lukoil pénzének. Persze a film nem ettől lesz jó vagy rossz.

Már megint típusok – papírmasé, ha jóindulatúak akarunk lenni: mesefigurák – népesítik be a vásznat, rossz gengszter és jó szerb, ártatlan fiatalok, bűnös felnőttek, romlatlan paraszt kontra züllött városi. Itt van mindjárt a helyszín: az icipici, néhány házas falucska a gonosz nagyváros közelében, amely a népi furfang és tehetség egész arzenáljával védelmezi a bukolikát. Az ezermester nagyapó a megrongált fatornyos templomot javítgatja, 12 éves unokája, Cane oroszul tanul a bögyös tanító nénitől a helybeli iskola egyetlen diákjaként. Ám Trabanton kiszáll a városból a tanfelügyelet, s elrendeli a gazdaságtalan és korszerűtlen intézmény bezárását, a tanulót átirányítja, a pedagógust rendelkezési állományba helyezi és egyidejűleg beleszeret. A szenvedély egyrészt érdeket sért – a dús keblű Bosa a kiskamasz tanítvány vágyainak tárgya –, másrészt viszonzatlan marad, mert a tűzről pattant tanerő a fél lábbal már a sírban lévő nagypapa felesége szeretne lenni. (És ez csak az első, legenyhébb példája a vak szerelemnek, amely per definitionem nincs tekintettel az életkori, nemi vagy biológiai fajtabeli különbségekre. A gengszterek sofőrje elgyengül egy szép tehéntől, a verőember vaddisznóról álmodik, míg szofisztikált ízlésű főnökük a szárnyasjószágra gerjed.)

Ha jól megnézzük, ez volna itt a nóvum, mármint az állatos szex, mert ezen kívül mindent láttunk és hallottunk már Kusturicától. A zenét nagyrészt a saját soundtrackekről válogatta a rendező, Miki Manojlovictól megint olyan ripacskodást kért, hogy a fal adja a másikat, és a poénokért se ment messzire. Van vezérmotívumként visszatérő Trabant, csak most nem le-, hanem felépítik, meg sem állva a limuzinig, ellenben a maffiózónak rombolási vállalkozása van, s az ikertornyok makettjét mutogatja mestersége címereként. Egy másik motívum a film elején ágyúból kilőtt, Superman-mezes artista, aki aztán újra meg újra feltűnik történetünk egén. A szokásos állatsereglet kibővült funkciójáról már beszéltünk. Kusturica mindig is szívesen és bőven merített mások mozgóképeiből, ezúttal az Andrej Rubljovot idézi egy mozgalmas sorsú ikonnal és egy Aljoska-féle harangöntéssel, másfelől a kubai Sin embargo (nálunk Buhera címen vetítették az egyik Verzió Fesztiválon) és a szerb Drága Dyana ismeretéről tanúskodik, hogy Az ígéret szép szó az első kockától az utolsóig a népi lelemény és a gány apoteózisa.

És persze most is megy a szokásos ártalmatlan szurka-piszka az EU-nak és Amerikának, köztük egy oldalvágás a csalárd vigéc magyaroknak, de ezeknek sincs semmi aktualitásuk, szinte szó szerint ugyanezeket hallottuk öt-tíz éve is. Azt azért nem mondanám, hogy Emir Kusturica elfelejtett filmet rendezni, hiszen a tempóérzéke most is hibátlan, Az ígéret szép szó jól pörög, egyszer sem ül le és egyáltalán nem unalmas. Csak mélyen érdektelen.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9449

Kulcsszavak: 2000-es évek, francia film, Játékfilm, komédia, szatíra, szerb film, Vígjáték,


Cikk értékelése:szavazat: 1290 átlag: 5.5