Tüske Zsuzsanna
The Bank Job – amerikai, 2008. Rendezte: Roger Donaldson. Írta: Dick Clement és Ian La Frenais. Kép: Michael Coulter. Zene: J. Peter Robinson. Szereplők: Jason Statham (Leather), Saffron Burrows (Martine), Stephen Campbell Moore (Swain), Daniel Mays (Shilling). Gyártó: Arclight / Mosaic Media Group / Omnilab / Relativity Media / Skyline (Baker St). Forgalmazó: Fórim Hungary. Feliratos. 111 perc.
A heist nem újkeletű szubzsáner a gengszterfilm sötét árnyalatokban bővelkedő palettáján. A csoportos bűnelkövetés aprólékos részletességgel ábrázolt procedúrája, illetve az elkövetőkkel való azonosulás már az 50-es években székéhez szögezte a nézőket olyan klasszikussá vált remekművek révén, mint a Rififi vagy a Gyilkosok, amelyeknél már a szerkezeti felépítésben (kitervelés, akció, kötelező bukás) megnyilvánult a társadalmi kívülállásért járó bünhődés tragikuma. Mára a műfaj nagyobb részében – különösen az Ocean’s-filmeknél – a keserű pátoszt a könnyed játékosság, az egzisztenciális problémákkal való küszködést a már-már tét nélküli laza zsonglőrködés váltotta fel. Roger Donaldson filmje esetében afféle a klasszikus és a posztmodern jegyeit egyaránt felmutató hibriddel van dolgunk. Az A banki meló vérbeli megélhetési bűnözők történetét dolgozza fel. Főhősét, a családos Terryt adóssága miatt szorongatják a külvárosi nehézfiúk, ezért sincs szüksége hosszas vacillálásra ahhoz, hogy igent mondjon az álomszép kábítószercsempész szirén ígéretes széfrablási ajánlatára. Kompániát sem nehéz gyűjtenie, hiszen simlis baráti köre fél perc alatt bűnbandává alakul, és máris készen állnak a zökkenőmentesnek ígérkező akcióra. Arról azonban fogalmuk sincs, hogy szépséges ötletadójuk is zsarolás áldozataként győzte meg őket – a kiszemelt bank pedig valódi darázsfészek, amelynek széfei olyan kényes portékákat őriznek, mint a rendőri korrupciót, a királyi családot vagy éppen a szado-mazo játékokért rajongó politikusokat leleplező bizonyítékok. Donaldson filmje dicséretesen magán viseli a mai brit gengsztertrend olyan külsőségeit, mint a feszes szálakon bonyolított cselekmény (A Ravasz, az Agy...), a változatos arcokból verődött bűngárda (Torta), vagy éppen a dögös képi és zenei elemek összegerjesztése (Szexi dög) – igazi érdekessége azonban abban rejlik, hogy valós eseményt dolgoz fel. Ezáltal némileg kapcsolódik a klasszikus korszak dokumentarizmusához, ugyanakkor olyan korábbi zsánertársaival együtt, mint a Nagy Vonatrablásról szóló Buster, ékes példaként szolgál a fikciós, illetve a valós történetek eltérő viszonyára a dramaturgiai befejezéssel: míg az előbbi többnyire tragikusba fordul, addig a valóságból a sikersztorik érdeklik jobban a filmvilágot.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/07 58. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9424 |
