Alföldi Nóra
The Breakfast Club – amerikai, 1985. Rendezte: John Hughes. Szereplők: Emilio Estevez, Anthony Michael Hall, Judd Nelson, Molly Ringwald, Ally Sheedy. Forgalmazó: Budapest Film. 93 perc.
Több mint tíz évvel azelőtt, hogy az Amerikai pite főhőse 1999-ben megerőszakolt egy süteményt – s ezzel egy újabb generáció számára manifesztált egy régi-új kamasz-problematikát –, létezett egy mozgalom, mely a tinédzsereket szalonképes, értelemmel bíró, öntudatos lényként mutatta be. Egy-egy érzékenyebb, kultikus ifi-film korábban is jutott minden korosztálynak, a nyolcvanas évek derekán betörő brat pack-filmek alkotói azonban kapva-kaptak a baby-boom generáció népes szaporulatának fogyasztási mániáján. Pár év lefolyása alatt nagy mennyiségben árasztották el a mozikat néhány zsenge tehetséget csillagokig röpítő műveikkel, melyekben a pubertáskor lehetetlen állapotát nem a hormonvezérelt monstrumoktól hemzsegő szex-komédiák, hanem üde drámák keretein belül írták le.
„Az X-generáció Salingere”-ként emlegetett John Hughes zsinórban gyártotta az egyszerű formavilágú, kortárs hangon megszólaló darabokat (Tizenhat szál gyertya, Meglógtam a Ferrarival). 1985-ös Nulladik óra című mozija a brat pack-filmek alfája, a tinifilm zsáner egyik nullpontja – felvonultatja a legendás kölyökfalka kulcsfiguráinak ötnyolcadát, és definiálja az alapkliséket.
A szolid kamaradrámában, szombati büntetés alkalmából, a tizenévesek osztálytársadalmának öt jellegzetes figurája zsúfolódik egész napra egy helységbe; a Sportoló, az Agy, a Bálkirálynő, a Dilis és a Rosszfiú azt a feladatot kapja, hogy írjanak esszét: kik is ők valójában. Ebből az alapszituációból kiindulva töltik láblógatással a napot, életszagú dialógusokban elbeszélt, apró marakodásaik révén bontogatják fel skatulyáikat, közös dívánnyá változtatva ideiglenes börtönüket.
Hughes látszólag minimalista koncepciója tulajdonképpen kényszermegoldás: jóformán amatőrként került a rendezői székbe, de ezt előnyére fordította. Pusztán az arcokra és egy-két jól elhelyezett decens gegre koncentrálva adott pontos tudósítást a tinédzserekről egy betegesen perfekcionista társadalomban, mellyel szemben az ifjúságnak esze ágában sincs fellépni: látszólag ölbe tett kézzel, köldöknézve vállalja fel a kiosztott szerepeket, miközben valójában magasról tesz az elvárásokra. Hughes elsőként fogalmazta meg a jellegzetes X-generációs életérzést, mely a mai napig érvényes. Filmjét húsz év alatt sem lepte be a por.
Extrák: Semmi.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 60-61. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9397 |
