Csillag Márton
O Brother, Where Are Thou? – amerikai, 2000. Rendezte: Joel Coen és Ethan Coen. Szereplők: George Clooney, John Turturro, John Goodman, Holly Hunter. Forgalmazó: Caesar Film International. 107 perc.
A világszintű ismertséget és akadémiai elismerést hozó Fargo és a szinte azonnal kultfilm-státuszba emelkedő A nagy Lebowski után a Coen testvérek váratlan fordulattal visszatértek a merészebb műfaji kísérletek és nosztalgikus filmes idézetek világához, és egy történet erejéig hanyagolták a dramaturgiai fogások célelvű, azonnali – és visszafordíthatatlan – hatást eredményező használatát. Az Ó, testvér… ugyanis közvetlen elődei direkt klisé- és zsánerjátékaival szemben az egész történetet elemeli a valóság talajáról: a világválság sújtotta amerikai délvidékre ülteti át Homérosz Odüsszeiáját, és farag belőle filmes és mitológiai utalásokkal tűzdelt, country-zenével és ízes dialektussal kísért road movie-t. A kizárólag konkrét filmes idézetekből építkező A nagy ugrás (1994) után nem meglepő, hogy az alkotók egész történetet szentelnek az allegóriának, ráadásul ezt újfent kiváló technikai felkészültséggel (ez az első, teljes egészében digitálisan fényelt hollywoodi film) és ismét részben Preston Sturges ihletésére teszik. A film címe ugyanis Sturges klasszikusából, a Sullivan utazásaiból származik, melynek filmrendező főhőse ezzel a névvel akarja illetni nagyívű szociodrámáját a munkanélküliség és éhínség sújtotta vidékről, de persze a film sosem készül el, Sullivan pedig végül egy fegyenctelepen találja magát.
A két szökött rabtársával egy elásott kincs után kutató Everett McGill (George Clooney) a homéroszi mű számos kitüntetett szereplőjének délvidéki megfelelőjébe belebotlik, gyakran be is húzzák őket a csőbe, ám az epikus utazás végén minden jóra fordul, és az alkotók az alaposság derűs élvezetével varrják el a dramaturgiai szálakat. Számtalan korábbi – és későbbi – zsánerkísérletük közül az Ó, testvér… súlytalanságával, a szellős műfaji korlátokon belüli csapongásával emelkedik ki – mindez a könnyedség azonban a 2000-es amerikai elnökválasztás árnyékában (a történet politikai felhangjai miatt) inkább nevezhető demokráciakritikának, mint olcsó mókázásnak, hiszen Everett McGill odüsszeiája valójában emberi dolgokról, az élet és a halál kérdéseiről szól.
Extrák: Előzetesek, egy videóklip, soványka interjúk és egy werkfilmnek nevezett riportfüzér mellett egy hasznos és érdekes kisfilm is szerepel a lemezen a digitális utómunka természetéről.
A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 60. old. | |
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9396 |