Varró Attila
Speed Racer – amerikai, 2008. Rendezte és írta: Tatsuo Yoshida mangájából Andy Wachowski és Larry Wachowski. Kép: David Tattersall. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Emile Hirsch (Speed), Christina Ricci (Trixie), Scott Porter (Rex Racer), Matthew Fox (Racer X), John Goodman (Pops). Gyártó: Warner Bros / Silver Pictures. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 120 perc.
Talán érthetetlennek tűnhet, hogy az ezredfordulós Hollywoodban régóta esedékes első élőszereplős anime-remake miképpen juthatott egy bő negyven éves matiné-sorozatnak, olyan rangos vetélytársakat megelőzve, mint az Akira, a Battle Angel Alita vagy a Páncélba zárt szellem. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a Yoshida Tetsuo (Casshern) klasszikus mangájából 1967-ben készült tévészéria hajdanán az anime legjelentősebb nagykövetének számított az Egyesült Államokban – ahol sok tízezer játékautónak biztosított stabil helyet a gyerekszobákban, és komoly kult-státusszal bír a manapság vállalati vezérigazgató korban járó hajdani rajongótábor révén –, nos máris elismerő bólintással jutalmazhatjuk a piacérzékenységéről elhíresült Wachowski testvérpárost az okos választásért.
Az autóversenyzésből élő Racer-család ifjú bajnokának változatos küzdelmeit a versenypályákon és a korrupt iparmágnásokkal a színfalak mögött a Wachowski fivérek az alapmangához méltó célirányossággal, lendülettel és akcióbőséggel feszítették koherens történetkeretbe, precíz flashbackekkel és szikár átkötésekkel kiváltva a mai comics-filmeken sajnálatos módon eluralkodó epikus dagályt (Batman Begins, Hulk). A versenyopusz elsődleges érdeme azonban nem a legendás Corman-féle hajszafilmeket (Death Race 2000) megszégyenítő dinamikája vagy a japán műfajtársakból (Neo-Tokyo, Cyberformula GPX) ismerős retro-future dizájn pompája, hanem az az egyedülálló látványvilág, amelyben a greenscreen és a digitális technika segítségével nem csak a jellegzetes sebességvonalakat és tempóváltásokat sikerült élőszereplős kontextusba átültetni az anime sajátságai közül, de egymásra préselt képsíkjaival a rajzfilmkép rétegzettsége is visszaköszön a szélesvászonról. A Totál turbó a következő lépés azon a stiláris kalandtúrán, ami képregény és élőfilm határsávjában zajlik az utóbbi néhány évben: kockáin mintha csak Tim Burton egy színpompás Grand Prix-flipperben álmodta volna újra a 300 képi világát.
| A cikk közvetlen elérhetőségei: | |
| offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 59. old. |
| online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9395 |
